171139. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kölcsönös specifikus kötésre hajlamos anyagok kvantitatív meghatározására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. X. 10. (MI-567) Amerikai Egyesült Államok-beli elsőbbsége: 1973. X. 11.(405 316) Közzététel napja: 1977. VI. 28. Megjelent: 1978. VII. 31. 171139 Nemzetközi osztályozás: G01N 23/00 G01T 1/00 Feltalálók: Adams Clarence Ernest vegyész, Davis William Joe vegyész, Yoder Menley John vegyész, Elkhart, Indiana, Amerikai Egyesült Államok Tulajdos: Miles Laboratories Inc., Elkhart, Indiana, Amerikai Egyesült Államok Eljárás kölcsönös specifikus kötésre hajlamos anyagok kvantitatív meghatározására 1 A találmány tárgya új eljárás és eszköz kölcsönös specifikus kötésre hajlamos anyagok kvantitatív meghatározására. A specifikus kötésre hajlamos anyagok olyan anyagok, amelyek kölcsönhatásba lépnek specifikus kötésre hajlamos partnereikkel, amikor is közöttük kötés alakul ki más anyagokat kizárva. A kialakult kötés általában fizikai kötés, de bizonyos esetekben fizikokémiai, sőt akár kémiai kötésnek is tekinthető. Más szóval megállapítható, hogy egy specifikus kötésre hajlamos anyag és specifikus kötésre hajlamos partnere képesek egymással kötést létrehozni vagy reagálni. Specifikus kötésre hajlamos anyagoknak tekinthetők általában a peptidek, fehérjék, szénhidrátok és a glükoproteinek, vagy pedig a szteroidok. A specifikus kötést alkotó párokra - egy ilyen pár a specifikus kötésre hajlamos anyagból és specifikus kötésre hajlamos partneréből áll - példaként megemlíthetjük az antigéneket és antitestjeiket, a hapténeket (antigénrészek) és antitestjeiket, enzimeket és szubsztrátjaikat, hormonokat és receptorjaikat, valamint a vitaminokat és receptorjaikat. A leírásban a „specifikus kötésre hajlamos anyag" kifejezés alatt vagy a meghatározandó anyagot vagy pedig specifikus kötésre hajlamos partnerét, a „specifikus kötést alkotó pár" kifejezés a specifikus kötésre hajlamos anyagot és a hozzá tartozó, specifikus kötésre hajlamos párját, az „ismeretlen anyag" kifejezés alatt a meghatározandó anyagot, valamint a „jelzett komponens" kifejezés alatt a meghatározandó anyag jelzett változatát vagy a meghatározandó anyag specifikus kötésre hajlamos partnerének jelzett 5 változatát értjük. A specifikus kötésre hajlamos anyagok meghatározására szolgáló vizsgálati módszerek ezeknek az anyagoknak azon a képességén alapulnak, hogy ezek az anyagok hasonlóan reagálnak specifikus 10 kötésre hajlamos partnerükkel függetlenül attól, hogy partnerük jelzett vagy nem jelzett [Clinical Chemistry, 19, 146-188 (1973)]. A specifikus kötésre hajlamos anyagok meghatározására szolgáló módszerek immunmódszerek-15 nek tekinthetők azokban az esetekben, ha antigének, haptének (definícióját lásd a W. B. Saunders amerikai egyesült államokbeli kiadó gondozásában 1974-ben megjelent „Dorland's Illustrated Medical Dictionary" c. könyv 680. oldalán) vagy 20 antitestek meghatározása a cél, és radioimmunmódszereknek abban az esetben, ha a jelzett forma egy radioaktív jelzett forma (lásd az Odell, W. D. és Daughaday, W. H. által szerkesztett, „Principles of Competitive Protein-Binding Assays" c. könyv 25 303-323. oldalán, a könyv 1972-ben a J. Lippincott Co., Philadelphia és Toronto, kiadó gondozásában jelent meg). Egy folyadékfázisból és egy szilárd fázisból álló kétfázisú rendszerek alkalmazása a specifikus 30 kötésre hajlamos anyagok meghatározását nagy-