171130. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üregek töltésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 171130 áÉi^t Nemzetközi osztályozás: lOt Bejelentés napja: 1975. V. 07. (KO-2717) Módosítási elsőbbsége: 1977.1. 25. E 02 D 3/12, 37/00, E21F 15/10 ^HJ: (A 15-21. igénypontokra.) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1977. VI. 28. Megjelent: 1978. VII. 31. f-••-"" " '"' *•"••."' Feltalálók: Bertalan Imre oki. mérnök, Janitsáry István oki. mérnök, Lakatos Ervin oki. mérnök, Budapest Tulajdonos: Közlekedési- és Metróépító' Vállalat, Budapest Eljárás és berendezés üregek kitöltésére 1 A találmány üregek, főként alagútfalazat mögötti hátűr, pincék, bányavágatok és hasonlók kitöltésére szolgáló eljárásra és berendezésre. Földalatti üregek kitöltésére a műszaki élet számos területén van szükség: az alagútépítésben 5 (földalatti vasút-építésben) például az alagútfalazat mögötti hátűr vízzáró és teherhordó kitöltését kell végrehajtani, és hasonló feladat oldandó meg bányavágatok létesítésekor is. Kitöltéssel kell megszüntetni régi pince- és földalatti járat-rendszereket 10 is, hogy káros felszíni süllyedések és omlások veszélyét kiküszöböljék. Kitöltőanyagként általában cementhabarcsot használnak, amelyet injektálással juttatnak a kitöltendő üregbe. Ismeretes olyan üregkitöltési módszer, amelynél 15 az alagútból kitermelt talajanyagot keverik hidromechanizációs előkészítés után cementtel és kötésgyorsító anyaggal, és a keveréket szuszpenzió formájában nagy nyomással injektálják az alagútfalazat és talaj közötti hézagba. Mind a talajelőkészítés és 20 habarcskeverés gépei, mind az injektálóberendezés az alagútban, a bedolgozás közvetlen közelében, a fúrópajzson vannak elhelyezve, ami hátrányosan megnöveli a fúrópajzs hosszát, emellett a munkavégzés igen nehézkes a szűk hely miatt. Elsősorban 25 ezen utóbbi tényező miatt - annak ellenére, hogy 6—7 att-os besajtolási nyomással kell dolgozni — a berendezés teljesítménye is igen alacsony, emellett semmiféle lehetőség nincs a teljesítmény szabályozására, ami pedig gyakran elengedhetetlenül szűk- 30 séges, pl., hogy besajtoláskor ki ne fröcskölődjék az anyag, amikor az üreg kitöltése a végéhez közeledik, vagy lokális ellenállás lép fel. A technológiai adottságokból következően a keverék készítésével egyidejűleg kötésgyorsítót is adagolnak, a keveréket tehát azonnal be kell sajtolni, különben megköt és használhatatlanná válik. További hátrányt jelent, hogy a pajzshoz tartozó géplánc anyagelőkészítő egysége és a besajtolási hely között hosszú, mintegy 25—35 m-es tömlőre van szükség, amelyben szállítása során a keverék gyakran megköt. A pneumatikus úton végzett injektálás során - aminek egyébként a szakaszosság is hátránya — a kitöltőanyagban levegő kerül, ami miatt a kitöltés vízzárósága nem biztosítható. Végül súlyos hátrányt jelent, hogy - a kézi vagy gépi bontásos - pajzsos alagútépítésnél a pajzsból fejtéssel kitermelt anyag olyan talajdarabokat tartalmaz, amelyek mérete meghaladja a nedvesőrléssel szuszpenzióvá feldolgozható, illetve nedvesőrlő-berendezésbe betáplálható méretet. A talaj osztályozására vagy pl. sűrített levegővel működő fejtőkalapáccsal történő aprítására a kevés hely miatt egyrészt nincs mód, másrészt rendkívül gazdaságtalan lenne és lassítaná a pajzs előrehaladását. E tényezők miatt a leírt módszerrel csak a gépi-rotációs mechanikus pajzs által fejtett talaj dolgozható fel kitöltőanyaggá, a kézi-, illetve bontó jellegű gépi fejtéssel kitermelt, nagy darabokat tartalmazó talajanyagot nem. 1T11 ^r\
