171111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás főként cipőipari kiütőszerszám előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. VIII. 18. (FA-917) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1971. VIII. 24. (P 21 42 234.4) Közzététel napja: 1977. Ví. 28. Megjelent: 1978. VII. 31. 171111 Nemzetközi osztályozás: A43D 7/02 Feltaláló: Fauth Emil kovácsmester, Sandhausen b. Heidelberg Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Emil Fauth cég, Sandhausen b. Heidelberg Német Szövetségi Köztársaság Eljárás főként cipőipari kiiitőszerszám előállítására 1 A találmány tárgya eljárás főként cipőipari kiiitőszerszám előállítására, melynél készreedzett és készreköszörült szalagból adott hosszúságú darabot levágunk, hajlítással formázzuk és foka felé haladva kifelé megdöntjük. 5 A feldolgozó ipar számos területén alkalmaznak nemfémes anyagok, textiliák, gumi, papír, karton, bőr stb. kivágására a többi között kiütőszerszámokat. A cipőiparban azonban a talpakat, talpbéléseket, felsőrészeket vagy felsőrész alkatrészeket 10 kizárólag kiütőszerszámokkál szabják ki. A kivágás műveleténél az adott anyagot a kivágógép vízszintesen elrendezett asztalára fektetik fel. A kiütőszerszámot a gép kezelője véganyagoknál, főként textiliáknál a felfektetési tervnek megfelelő, 15 szabálytalan és eltérő körvonalú anyagoknál, főként kikészített bőröknél saját belátása szerint megválasztott helyekre rakja élével lefelé és a kivágógép bélyegének lesüllyesztésével végzi el a szabást. A bélyeg vísszajáratása után a gépkezelő a kiütőszer- 20 számból eltávolítja a kivágott darabot és folytatja a szabást. A kiütőszerszámokat működésük jellege szerint két csoportra lehet felosztani. Az egyik csoport jellemzője az, hogy a penge a kivágandó anyagra 25 merőleges, míg a másik, az ún. önkidobó csoportnál a penge a kivágandó formához viszonyítva, ill. foka felé haladva kifelé döntött. Az önkidobó kiütőszerszámoknak az előbbiekkel azonban előnye az, hogy kivágása után a szer- 30 számot megemelve és élével felfelé fordítva a kivágott darab egyszerűen kiesik belőle. Ugyanez következik be akkor is. ha egy műveletben több, egymásra fektetett anyagrészekből szabnak. A nem önkidobó szerszámoknál viszont már egy anyagréteg esetében is külön ki kell lökni a szerszámból a kivágott darabot. Több anyagréteg esetében azonban a kivágott darabok úgy besajtolódhatnának a szerszámba, hogy azokat csak gépi erővel lehetne eltávolítani, ami deformálhatná a szerszámot, ill. roncsolhatná az anyagot, ezért nem önkidobó szerszámokkal több anyagrétegből egy műveletben nem lehet szabni. A kiütőszerszámokat általában kovácsolással vagy lágy acélszalag formára hajlításával állítják elő. Mindkét módszernél a megformázott penge anyagát izzítással fesztelenítik, majd edzik és megeresztik. Ezután széleit síkköszörülik, majd egyik szélének köszörülésével állítják elő a vágóélet. A fenti eljárások hátránya, jóllehet önkidobó kiütő szerszámok előállítására is alkalmasak, abban van, hogy egyrészt a megformázott szerszám egyenletes hőkezelése és élezése jóval munkaigényesebb és nehézkesebb, mint a sima acélszalag hasonló megmunkálása, másrészt a szerszámok fő felhasználóit,' főként a cipő- és textilfeldolgozó gyárakat külön profiljuktól idegen fémmegmunkáló, hőkezelő és köszörűs részleges fenntartására kényszeríti. A fenti hátrányok elkerülésére kísérleteztek készre edzett és készre köszörült késszalag alkal-171111