171057. lajstromszámú szabadalom • Véletlen hozzáférésű memória

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. VIII. 01. (TE-791) Amerikai Egyesült Államok-beli elsőbbsége: 1973. VIII. 02. (385 201, 384 994, 385 122, 385 138,385 203) Közzététel napja: 1977. V. 28. Megjelent: 1978. VI. 30. 171057 Nemzetközi osztályozás: G11C 11/35 Feltalálók: Kitagawa Noiishisa mérnök, Kuo Chang-Kiang mérnök, Houston, Texas, Briner Michael Stephen mérnök, Corona Del Mar, California, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: Texas Intstruments Incorporated, Dallas, Texas, Amerikai Egyesült Államok Véletlen hozzáférésű memória 1 A találmány tárgya véletlen hozzáférésű memó­ria, amelyet nagy integráltságú LSI MOS félvezető eszközzel lehet megvalósítani. Ismeretesek már olyan félvezető memóriák, ame­lyek egyetlen MOS tranzisztorral megvalósított tá- 5 roló cellákat tartalmaznak. Az egyetlen tranzisz­toros memória cella igen kis méretben megvalósít­ható, ezzel lehetővé teszi azt, hogy nagyszámú cella legyen egyetlen félvezető egységben (chip) kialakítható. Ez igen alacsony bitenkénti árat biz- 10 tosít. A félvezető eszközök gyártásának gazdasá­gossága olyan, hogy a félvezető egység ára a cso­magolási, bevizsgálási stb. költségekhez képest mi­nimális. Ily módon egy 1024-bites, véletlen hozzá­férésű memória eszköz például öt dollárba, azaz 15 bitenként fél centbe kerülhet, míg egy 4096-bites hasonló eszköz közel azonos ár mellett bitenként jóval olcsóbb lehet. Azonos számú érintkező tartal­mazna az egységben, a bemérés költségei, a speci­fikáció, a szállítás, a marketing stb. költségei körül- 20 belül azonosak lennének, így a félvezető egység saját árát leszámítva, az összköltség közel ugyan­annyi lenne. Ily módon az egy bit tároló ára megközelítené az egy-tized centet. Az egyetlen MOS tranzisztoros cellák problémáinak egyike 25 - ami megakadályozta eme típus igen nagy sűrű­ségű memóriákban történő alkalmazását - az, hogy az ilyen cellák tároló kapacitása kicsi a bit vonal kapacitásához képest, ennélfogva a bit vonalon előállított jel nagyon kicsi, és a tárolt töltés érzé- 30 kelésére megfelelő olvasó erősítők nem álltak ren­delkezésre. Emiatt a legtöbb ismert félvezető me­mória három tranzisztoros MOS cellát tartalmazott, olyat mint amit a 3 585 613 számú amerikai sza­badalmi leírásban ismertetnek. A három tranzisz­toros cella nagy kimenő jelet állít elő, aminek érzékelése és kiolvasása különösebb nehézségek nél­kül megvalósítható. A három tranzisztoros cellának megkerülhetetlen hátránya a nagy méret. Azért, hogy elkerülhető legyen a nagyon kis jelek észle­lésének problémája és ezáltal lehetővé váljék az egy tranzisztort tartalmazó cellák alkalmazása, érzékelő és jelfrissítő erősítő alkalmazását javasolták, amely bistabil áramkörként működik a memória tömb valamennyi bit vonalának közepén, lásd a 3 774 176 számú amerikai szabadalmi leírást és az IEEE Journal of Solid State Cricuit, SC-7 kötete 5. számának (1972. október) 336. oldalát. Az ilyen rendszerben minden egyes bit vonal bistabil áram­körének mindkét oldalához egy-egy üres cellát is hozzárendelnek, amelyek úgy működnek, hogy ki­egyenlített kapacitást hoznak létre a bit vonalak mindkét oldala számára. A 3 774 176 számú ame­rikai szabadalmi leírásban ismertetett kialakítás azonban nem oldotta meg a kis jelszintű jelek érzékelését az egy tranzisztoros cellafelépítésű, nagysebességű és sűrűségű memóriákban. Találmányunk MOS technikájú, véletlen hozzá­férésű, igen nagy tároló sűrűségű, és nagy műkö­dési sebességű memóriára vonatkozik. A véletlen 171057

Next

/
Oldalképek
Tartalom