171009. lajstromszámú szabadalom • Eljárás adalékos volfrámoxid előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1975. IX. 17. (MA-2719) Közzététel napja: 1977. V. 28. Megjelent: 1978. V. 31. 171009 Nemzetközi osztályozás: B 01 J 17/36, C01G 41/00, H 01 K 1/08 Feltalálók: dr. Bartha László oki. vegyész 30%, Budapest, dr. Szalay Tibor oki. vegyész 30%, Debrecen, dr. Millner Tivadar oki. vegyész­mérnök 20%, Németh Tibor oki. vegyész 20%, Budapest Tulajdonos: Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Kutató Intézete, Budapest Eljárás adalékos volfrámoxid előállítására 1 A találmány tárgya eljárás adalékos volfrámoxid előállítására, amelynek során a volfrámoxid porral adalékanyagokat tartalmazó oldatot hozunk érint­kezésbe. Az izzószálat tartalmazó korszerű világítótestek és elektronikai elemek előállítása közismerten rend­kívül magas követelményeket támaszt az e célra alkalmazott volfrámfémmel szemben. A legfon­tosabb követelmények a jó hidegalakíthatóság, a magashőmérsékleti alaktartóság és a mechanikai szi­lárdság. Ilyen tulajdonságú volfrámfém előállítása rendszerint csak kismennyiségű idegen anyagok gyártásközbeni adagolásával érhető el, amelyek ha­tása az adalékos volfrámfém szemcseszerkezetében és tulajdonságaiban nyilvánul meg. 10 15 Másrészről ismeretes, hogy az előbb említett idegen anyagok, adalékanyagok csak abban az eset­ben fejtik ki specifikus tulaj donságszabályozó ha­tásukat, ha azokat a volfrámfém gyártásnak egy 20 meghatározott technológiai szakaszában a reduk­cióra kerülő volfrámoxidhoz adjuk hozzá. Mai is­mereteink szerint magába a volfrámfémbe már nem vihető be az az adalékanyag mennyiség, amely aktív hatást tudna kifejteni. E tapasztalatok fel- 25 tételezik az adalékanyagok és a volfrámoxidok közötti átmeneti kémiai kölcsönhatást. Az ipari gyártásban adalékanyagként számos anyagot alkalmaznak, amelyek közül a K, Ál, Si, TI, Ga elemek és vegyületeik a legismertebbek. 30 A fenti adalékanyagokat általában hármas kom­binációban - leggyakrabban a K, Si, Al kombi­nációjával - alkalmazzák azon korai tapasztalat alapján, hogy ezek együttes alkalmazása biztosítja leginkább a kívánt fémtulajdonságokat. A jelenlegi gyakorlat szerint az adalékanyagok szükséges mennyiségét vizes, általában erősen sa­vanyú, esetenként lúgos, viszonylag nagy koncent­rációjú oldatok formájában adják a volfrámoxid­hoz, és az így nyert pépet szárazra párolják. Ez a bepárlásos eljárás biztosítja ugyan a szükséges ada­lékanyag mennyiség jelenlétét az anyagban, ennek eloszlása azonban a bepárlás természetes velejáró­jaként igen egyenetlen. Az adalékanyag eloszlá­sának egyenetlensége a száraz anyag mechanikai keverésével csökkenthető. További hátránya a je­lenlegi gyakorlatnak, hogy az adalékanyag-oldat be­párlása során jelentős mennyiségű agresszív kémiai anyag- pl. sósav -párolog el, ami a szerkezeti anyagok nagyfokú korrozióját eredményezi. Ismeretes továbbá, hogy a szilárd volfrámoxidok hidratációja nyomán savas OH csoportok kép­ződnek az anyag felületén, amelyek disszociábilis H-ionjai oldatokban ioncserélődési folyamatok ré­vén az oldat ionjaival kicserélődnek (Magyar Ké­miai Folyóirat, 81. 1975. 2. 67-70. old.) Felismertük, hogy az ioncserefolyamat egyen­súlyi állapotát számos tényező: a cserélődő ion minősége, a vegyértéke és koncentrációja, a szilárd felület szerkezeti jellemzői, a rendszer hőmérséklete 171009

Next

/
Oldalképek
Tartalom