169758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élő szarvasmarha adeno-vírustörzs és az élő vírust tartalmazó vakcina előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. V. 14. Amerikai egyesült államokbeli elsőbbségei: 1973. V. 14. (360 219) 1974.1. 31. (438 503) Közzététel napja: 1976. VIII. 28. Megjelent: 1978. II. 28. (RE—551) 169758 Nemzetközi osztályozás: C 12 K 5/00 C 12 K 9/00 Feltalálók: ZYGRAICH Nathan állatorvos, Brüsszel, és HUYGELEN Constant állatorvos, Huldenberg, Belgium Tulajdonos: Recherche et Industrie Thérapeu-tiques, Genval, Belgium Eljárás élő szarvasmarha adeno-vírustörzs és az élő vírust tartalmazó vakcina előállítására i A találmány tárgya eljárás vakcinakészítéshez felhasználható, hőmérsékletre érzékeny szarvasmarha adeno vírustörzs előállítására. A találmány tárgya továbbá eljárás e hőmérsékletre érzékeny törzset tartalmazó élő vírus-vakcinák előállítására. 5 A hőmérsékletre érzékeny törzs in vitro körülmények között lényegében csak letörési hőmérsékleténél alacsonyabb hőmérsékleten szaporodik. A „letörési hőmérséklet" megjelölésen azt a legalacsonyabb hőmérsékletet értjük, amelyen az adott vírus fertőzőképessége már 10 nagymértékben, azaz legalább ezredrészére csökken. Noha az in vitro körülmények között észlelt jelenségek in vivo körülmények esetén nem minden esetben érvényesülnek, néhány közlemény (B. R. Murphy, E. G. Chalhud, S. R. Nusinoff és R. M. Chanock: J. of 15 Inf. Dis. 126, No. 2, 170—178 ([1972]) arra enged következtetni, hogy a hőmérsékletre érzékeny mutánsok in vivo körülmények között az alapvírusoktól eltérően viselkednek. E jelenség alapján korábban már előállítottak né- 20 hány, légzőszervi megbetegedések megelőzésére alkalmas élő vírus-vakcinát. Elméletileg a legkedvezőbb esetben a normális testhőmérséklet környezetében levő letörési hőmérséklettel rendelkező, hőmérsékletre érzékeny mutáns törzsek csak a felső légutak nyálkahártyái- 25 ban szaporodnak el (ahol a hőmérséklet néhány C°-kal alacsonyabb az alsó légutak és a test hőmérsékleténél), míg az alsó légutakban és a testben uralkodó magasabb hőmérséklet részlegesen vagy teljes mértékben meggátolja a vírusok elszaporodását. A laboratóriumi állató- 30 kon és embereken végzett kísérletek azt mutatták, hogy — legalábbis néhány légzőszervi vírus esetén — ez az elméleti feltevés megfelel a gyakorlati tapasztalatoknak (N. Zygraich, M. Lobman és C. Huygelen: J. Hyg. Camb. 70, 229—234 [1972]). Figyelembe véve azonban, hogy e területen igen nagy specificitás érvényesül, egyáltalán nem volt előre látható, hogy ugyanez az elv más vírusokra, köztük a szarvasmarha adeno vírusokra, így például az Adeno 3 vírustörzsre is alkalmazható lenne, és ezen az elven immunogén, azonban nem-patogén élő szarvasmarha adeno vírus-vakcinák lennének előállíthatók a megfelelő mutáns törzsekből. Szarvasmarha adenovírus-vakcinák már korábban ismertek voltak, ezek azonban a vírust elölt vagy legyengített állapotban tartalmazták. Az Acta Vet. Acad. Sei. Hung. 17 (2), 209 (1967) közlemény például elölt szarvasmarha Adeno 4 vírus-vakcinát, valamint legyengített szarvasmarha Adeno 4 vírust tartalmazó vakcinákat ismertet. Az utóbbi esetben a vakcinakészítés előtt a vírusokat szövettenyészeteken végzett sorozattenyésztéssel gyengítik. A Vet. Rec.S4,299(1969)közlemény elölt szarvasmarha Adeno 3 vírust tartalmazó, két hatóanyagú, míg a Vet. Rec. 85, 582 (1969) közlemény elölt szarvasmarha Adeno 3 vírust tartalmazó, három hatóanyagú vakcinát ismertet. Az eddig ismert szarvasmarha adeno vírustörzsek élő vírus-vakcina készítésére alkalmatlanok, ugyanis ezek a törzsek patogének, és a légzőszervekre, a gyomor- és bélrendszerre, valamint a szemre káros mellékhatásokat fejtenek ki. Miként a J. Amer. Vet. Med. Ass. 163, 169758 1