169672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fás növények előnevelésére, valamint egynyári növenyek vagy palánták ágyásban való nevelésére, ill. termesztésére, valamint ágyás az eljárás foganatosítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1975.1. 3. (DO-390) Közzététel napja: 1976. VHI. 28. Megjelent: 1977. VIII. 169672 Nemzetközi osztályozás: A 01 G 9/00 A 01 G 17/00 A 01 G 23/00 Feltaláló: Dr. DOBOS Tibor egyetemi docens, Sopron Eljárás fás növények előnevelésére, valamint egynyári növények vagy palánták ágyasban való nevelésére, ill. termesztésére, valamint ágyás az eljárás foganatosítására 1 A találmány eljárás fás növények magágyban való előnevelésére, továbbá egynyári növénykultúrák és lágyszárú növénypalánták ágyasban való nevelésére vagy termesztésére, amikor is a növény kiültetésig [pl. facsemeték vagy palánták előnevelése esetén (vagy a termés szedéséig) pl. paradicsom, eper, gyökérzöldségféle stb.] ágyasban termesztjük. A találmány tárgya az eljárás megvalósítására szükséges ágyás is, melynek előnyös komponense a perlit, vagy duzzasztott perlit. A belterjes növénytermesztés számos gyakorlati és irodalomból ismert megoldásról bír tudomással növények előnevelésére, illetve rövid termesztési ciklusú növényfeleségek, főleg egynyári növénykultúrák intenzív termesztésére. Az ismert módszerek nagyfokú gépesítést, munkaráfordítást igényelnek, ezért a fajlagos kihozatal önköltsége magas. Ugyanakkor az így nyert növények gyökérzete nem megfelelő: a karógyökerek nem kívánt mértékben túlfejlettek, az oldalgyökerek és hajszálgyökerek ritkák, ezért az átültetés vagy kiültetés utáni megeredési százalék, különösen kedvezőtlen időjárás esetén, alacsony. Nem hanyagolható el az a körülmény sem, hogy a kiemelés során a túlfejlett karógyökerek károsodnak és megfelelő oldalgyökérzet hiányában az így nevelt magoncok vagy palánták eredési aránya ezért is kedvezőtlen. Az irodalomból számos ágyásrendszerű növényelőnevelési módszer ismeretes, amelyeket rövid áttekintésként az alábbiak szerint lehet csoportosítani. A legismertebb és legrégibb módszerekre az extenzivitás a jellemző. Ezek lényegében nem mások, mint ! 5 szabadföldi termesztési eljárások, és alapjában sorvetések vagy sordugványozások, ahol a növények „iskolázás" keretében fejlődnek addig, amíg telepítésre nem kerülhetnek. E módszerek hátránya a nagy területigény, a 10 magasfokú gép- és élőmunka-ráfordítás, végül talán legnagyobb hátrányuk az, hogy a nem megfelelő és nem befolyásolható gyökér-szár arány miatt a kiültetett növények az átültetést megsínylik, a kiemelés során nagy mértékben károsodott gyökér, a kevés 15 oldal és hajszálgyökér a vegetációhoz nem elegendő, ezért a megeredési százalék igen kedvezőtlen. Ez a módszer nagy mértékben az időjárási tényezők függvénye már a magvetéstől kezdve, ezért a nem megfelelő időjárás a növények fejlődésé-20 ben a kezeléstől kezdve káros tényezőként hathat. Az intenzív módszerek az előbbi, legősibb és hagyományos módszernél már lényegesen fejlettebbek. 25 E módszerek mesterséges úton előkészített termőközeget használnak magágyként, amelybe a szaporítóanyagot ültetik vagy vetik. Egy időben igen elterjedt és gazdag a szakirodalma is van annak a módszernek, amely szerint porózus tartóedénybe, pl. sajtolt tőzeg-30. bői álló tölcsérszerű üregbe vagy tápkockákba, vagy a 169672 1
