169337. lajstromszámú szabadalom • Mágnesfej

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 169337 JÉÉpIr Nemzetközi osztályozás: MM* Bejelentés napja: 1973. VI. 21. (IE-578) G IIB 5/00 ^P Franciaország-beli elsőbbsége: 1972. VII. 03. (72 23 938) /,-' ' ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1976. VI. 28. '{ ' HIVATAL Megjelent: 1977. VII. 30. Feltalálók: Jean Pierre Lazzari mérnök, Villiers Saint Frederic, Jean Michard mérnök, Orsay, Franciaország Tulajdonos: Compagnie Internationale pour l'informatique, Louveciennes, Franciaország Mágnesfej 1 A találmány tárgya mágnesfej, amelyet cél­szerűen mágnesrétegre felvitt, információt rögzítő berendezésekben, például ipari berendezésekben, mágnesszalagos, mágnesdobos, vagy mágnestárcsás berendezésekben, vagy esetleg magnetofonokban le- 5 het alkalmazni. Az ilyen berendezések teljesítménye nagy rész­ben függ attól, hogy milyen a mágnesfej és milyen annak csatlakoztatási módja, tehát hogy valamilyen karra, rögzítőlemezre vagy magára a berendezésre 10 van-e szerelve. Az elektromágneses tulajdonságok szempontjából fontos tehát, hogy egyfelől milyen az elektromág­nes teljesítménye és.milyen fajta a mágnesszalag, a gyártás oldaláról nézve pedig hogy milyenek a gyártási költségek. A mágnesfejeket különbözőképpen szokták ki­alakítani, figyelembe véve azt, hogy igen vékony mágneses réteg lehet az adott sík-felületre fel­hordva. Mindezideig a legnagyobb problémát a mágnesfej szerkezetének lényegét képező mágnesréteg tartós és hatásos védelme jelentette, mert azt a szennye­ződés és mechanikus igénybevétel által okozott meghibásodással szemben meg kell óvni. A mágnesfej mágnesrétegét tehát olyan hordozó­rétegre viszik rá, amelynek igen csekély rugalmas­sága van. Ez lehet például üveg is. A felületi védelem szempontjából elegendő volt az, hogy a mágnesfejet lakkréteggel vonták be, amely bizonyos 30 15 20 25 mértékben védelmet nyújtott a korrózió ellen, de természetesen nem nyújtott védelmet a mágnesfej és az információt hordozó mágnesréteg közötti mechanikus igénybevétellel -súrlódással- szem­ben. Ugyanilyen igénybevételnek van kitéve a mág­nesszalag is, amikor az orsóról lecsavarodik, de hasonló a helyzet a mágnesréteggel bevont tárcsák­nál is. Az egyszerű lakkbevonatos védelem nem kielé­gítő a karos vagy lemezes csatlakozószerelvényhez kapcsolt mágnesfejek esetében sem, mert a mágnes­fejeket egyrészt* lineárisan kell elhelyezni, másrészt a rögzítőszeielvénynek különállónak kell lennie. A védelem problémája fokozottan jelentkezik akkor, ha olyan berendezésről van szó, ahol maxi­mális számú mágnesfejet kell alkalmazni, tehát pél­dául nagykapacitású periférikus berendezésekben vagy olyan mágnesszalagos berendezésekben me­lyekben a mágnesszalag igen nagy sebességgel teke­redik le az orsóról. (Például különböző nagyteljesít­ményű műszeripari berendezésekben.) A találmány szerinti megoldás útján az a cél, hogy a mágnesfejek részére kielégítő védelmet biz­tosítsunk részben úgy, hogy azokat megfelelő szer­kezeti elemek beépítésével szereljük a berende­zésbe, továbbá hogy a mágnesfejeket úgy mére­tezzük, hogy egy mágnesszalagon levő több sávról történő kiolvasásra legyen alkalmas. 169337

Next

/
Oldalképek
Tartalom