169046. lajstromszámú szabadalom • Perdületképző csatorna, különösen dugattyús belsőégésű motorok szívórendszere számára

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973. VII. 16. (EE-2156) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1972. VII. 17. (P 22 35 050.1) Közzététel napja: 1976. IV. 28. Megjelent: 1977. V. 31. 169046 Nemzetközi osztályozás: F 02 F 1/42 F 02 B 31/00 : a a Ludvig Elsbett okl.gépészmérnök és Günter Elsbett okLgépészmérnök, Hilpoltstein, Német Szövetségi Köztársaság Perdületképző csatorna, különösen dugattyús belsőégésű motorok szívórendszere számára 1 A találmány olyan különösen dugattyús belsőégésű motorok szívórendszere számára szolgáló perdületképző csatornára vonatkozik, amely a perdületképző csatorna által szállított gáz alakú közeg forgómozgásának képzésére a kívánt perdületnek 5 megfelelő értelemben van meggörbítve és amely legalább egy, a hengerfejben elhelyezett szelep formájú zárószerwel rendelkezik, továbbá a csatorna egy csiga alakú, valamint egy ehhez csatlakozó hajlított szakasszal rendelkezik és a csiga 10 alakú szakasz a hajlított szakasz és a hengertér között helyezkedik el, míg a hajlított szakasz legalább egyik vége egy olyan csatornakeresztmetszet síkon vagy annak környezetében fekszik, amely párhuzamos egy további, a hengertengelyen 15 átmenő csatornakeresztmetszet síkkal és a csiga alakú szakasz csigatengelye a hengertengelyen átmenő csatornakeresztmetszet síkban vagy annak környezetében, azonban a szeleptengelyhez képest excentrikusan van elrendezve. 20 Abból a célból, hogy különösen egy dugatttyús belsőégésű motor, például egy Diesel-motor teljesítményét növeljük, szükséges egyrészt kielégítő mennyiségű friss levegőt egy hengerbe bejuttatni, másrészt ennek a friss levegőnek olyan perdületet 25 kell adni, hogy a kívánt perdületkép megtartása mellett a friss levegő elégése az égési térben bekövetkezhessen. Amint a kísérletek kimutatták, a friss levegő keveredése az üzemanyaggal annál jobb, minél jobban van illesztve a hengerbe, ill. az 30 égéstérbe befúvott friss levegő perdülete a keverési folyamathoz, mivel az optimális elégés vonatkozásában érvényes az a felismerés, hogy a friss levegőhöz csak annyi üzemanyagot szabad adagolni, amely egy közelítőleg égési maradvány nélküli elégéshez szükséges. El kell tehát kerülni azt, hogy a már elégett friss levegőben üzemanyag maradjon, vagy a befúvott friss levegőhöz túl kevés üzemanyag álljon rendelkezésre. Mindkét esetben kisebb teljesítmény adódik és sokszor kormozó égés, mely levegő szennyeződés szempontjából sem engedhető meg. A dugattyús belsőégésű motoroknál ismert az a megoldás, hogy a szívó vagy kipuffogó csatornát perdületképző szervvel képezzék ki azért, hogy a hengerbe, ill. az égéstérbe befúvásra kerülő és ezt a teret ismét elhagyó levegő perdületbe kerüljön. Ebben az esetben mindkét csatornát, amelyek a hengerfejnek akár azonos, akár ellenkező oldalán helyezkednek el, csavarvonalszerűen meg kell hajlítani. A szívó- és kipuffogócsatornák, amelyeknek egyenként egy hajlított szakasza és egy, a hajlított szakasza, valamint a henger között fekvő csiga alakú szakasza van, a mindenkori szelepnyílással szemben elhelyezkedő csigatengellyel rendelkeznek és mind a csiga-, mind a szeleptengely a hengertengelyen át fektetett csatornakeresztmetszet síkban fekszenek. Ezeknél a csatornáknál azonban célszerűtlennek látszik az, hogy a mindenkori csatorna keresztmetszete a henger környezetében egy gömb 169046