168824. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridil-csoporttal szubsztituált imidazol-származékok előállítására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI 16882 LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás Bejelentés napja: 1974. XII. 03. (ME-1806) C 07 D 401/04 Amerikai Egyesült ÁUamok-beli elsőbbsége: 1973. XII. 04. (421 553) Közzététel napja: 1976.1.28. Megjelent: 1977. II. 28. Feltaláló: Baldwin John James vegyész, Lansdale, Pennsylvania, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: Merck and Co., Inc., Rahway, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok Eljárás piridil-csoporttal szubsztituált imidazol-származékok előállítására A találmány tárgya eljárás xantin-oxidáz-inhi­bitor hatással és vérnyomáscsökkentő aktivitással rendelkező új, piridil-csoporttal szubsztituált imi­dazol-származékok előállítására. Ismeretes, hogy egyes imidazol-származékok xan­tin-oxidáz-inhibitor- és vérnyomáscsökkentő hatással rendelkeznek (1 301 754 sz. brit szabadalmi leírás). E vegyületek, xantin-oxidáz-inhibitor hatásuk kö­vetkeztében a köszvény kezelésére használhatók fel. A találmány szerint előállított, az ismertektől eltérő szerkezetű imidazol-származékok ugyancsak xantin-oxidáz-inhibitor hatással rendelkeznek, azon­ban a' magas vérnyomás kezelésére is felhasznál­hatók, e vegyületek tehát bővítik a köszvény és magas vérnyomás kezelésére alkalmazható gyógyá­szati hatóanyagok körét. A találmány szerinti eljárással az (I) általános képletű, piridil-csoporttal szubsztituált imidazol­-származékokat állítjuk elő - ahol R2 jelentése halogénatom, és R3 jelentése halogénatom vagy trifluormetil-csoport. 10 15 20 Különösen előnyösnek bizonyultak azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R2 klór- 25 atomot vagy brómatomot, míg R3 klóratomot, brómatomot vagy trifluormetil-csoportot jelent. Az (I) általános képletű vegyületeket a köszvény vagy magas vérnyomás kezelése céljából általában körülbelül 0,005—300 mg/testsúly kg mennyiségben 30 adjuk be a kezelendő egyedeknek. A hatóanya­gokat előnyösen körülbelül 0,05-100 mg/testsúly kg-os, célszerűen körülbelül 0,1—25 mg/testsúly kg-os dózisban adagoljuk. Nyilvánvaló, hogy a. ténylegesen beadandó hatóanyagmennyiség a vegyü­let gyógyászati aktivitásától, az elérni kívánt hatás­tól, valamint a kezelendő egyed testsúlyától füg­gően változik. A nagyobb hatású vegyületeket a fent ismertetett dózistartomány alsó határához, míg a kevésbé aktív vegyületeket dózistartomány felső határához közel eső mennyiségben adagoljuk. Az (I) általános képletű vegyületeket gyógyá­szatilag alkalmazható hígító-, hordozó- és/vagy segédanyagokkal elegyítve gyógyászati készít­ményekké alakíthatjuk. A dózisegységek formájában kialakított gyó­gyászati készítmények általában körülbelül 1-2000 mg, előnyösen körülbelül 5-1000 mg, cél­szerűen körülbelül 10-500 mg hatóanyagot tartal­mazhatnak. E dózisegységeket naponta 2—8 alka­lommal adhatjuk be, a kezeléshez azonban egyet­len, nyújtott hatású dózisegységet is felhasznál­hatunk. Az (I) általános képletű vegyületeket a talál­mány szerint úgy állítjuk elő, hogy egy (II) általános képletű vegyületet —ahol X hidrogén­atomot vagy trifluormetil-csoportot jelent- kö­zömbös oldószerben halogénezőszerrel reagáltatunk. A (II) általános képletű kiindulási anyagok előállí-168824

Next

/
Oldalképek
Tartalom