168668. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hűtőrendszerek szárítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS Bejelentés napja: 1973. VII. 31. (MO—880 Német demokratikus köztársaságbeli elsőbbsége: 1972. X. 4. (WP C 09 k/166 014) Közzététel napja: 1975. XII. 29. Megjelent: 1977. VI. 30. 168668 Nemzetközi osztályozás: F 26 B S/16 Feltaláló: Tischer Günter oki. vegyész, Zschopau Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Monsator Haushaltgross­gerätekombinat Schwarzenberg Betrieb DKK Scharfenstein, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás hűtőrendszerek szárítására i A találmány tárgya eljárás hűtőrendszerek szárítására, előnyösen hermetikus hűtőegységekhez. Általában ismeretes, hogy a nedvesség a hűtőrendsze­rekben például a szabályozó szervek dugulását és a réz bevonódását okozza vagy korróziót idéz elő. Ilyen okok- 5 ból arra van szükség, hogy a hűtőberendezéseket és ezek építőelemeit már az összeszerelés előtt pontosan szárít­sák. Ezen kívül a hűtőberendezés üzemelése alatt a meg­növelt hőmérséklet következtében a rendszer egyes épí­tő- és segédanyagainak az utólagos száradása is végbe- 10 megy. Az eközben keletkező csekély vízmennyiséget, valamint az egyes építőelemekben és az üzemelésnél hasz­nált anyagokban levő ugyancsak csekély maradék víz­tartalmat beépített, szilárd szárítók segítségével adszor­beálják. Ezek a szárítók többnyire patronok alakjában 15 készülnek és szárítószerekként többnyire szintetikus zeoli­tokat (úgynevezett molekulasziták), szilikagélt, alumí­niumoxidot, illetve ezeket kombinálva tartalmazzák. A szárítók felépítése az alkalmazási területtől függ. Nyitott és félhermetikus tömítőrészekként ezeket a szá- 20 rítókat előnyösen csavaros záróperemként, míg herme­tikus hűtőrendszerek részére ezeket a szárítókat for­rasztható csatlakozással készítik. E szárítók beépítésének a hátránya a nagyobb típu­soknál a nagy előállítási- és anyagköltségben jelentkezik, 25 a kisebb szárítótípusoknál pedig a költséges munka­folyamatokban és a hermetikus rendszerben a kötési helyek újabb tömítetlenségeinek a veszélyében mutatko­zik.. Ezek mellett az adszorptív szárítószerek mellett aján- 30 lottak már folyékony anyagokat is a hűtőanyag-olaj­elegyhez való keverés végett. Ezeknek az anyagoknak két csoportja ismert: olyan szerek, amelyek vízben ol­dódnak és olyan szerek, amelyek vízzel reagálnak. Az első csoporthoz tartoznak egy- és többértékű al­koholok, így például etanol, dietilénglikol, etilénglikol, glicerin és hasonlók. A második csoportban eddig csupán az alkoholátok ismertek, amelyek a vizet a következő reakció szerint kötik meg: RONa + H2 0-ROH + NaOH Az esetleg jelenlevő savakkal mellékreakciók játszód­hatnak le, és ezáltal a következő módon sók keletkez­nek: NaOH + HCl-NaCl + H2 0 Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az alko­holátok alkalmazása a keletkező reakciótermékek mi­att kérdésessé válik. Vízoldható anyagok adagolását ugyancsak elvetik. Ezt túlnyomóan a viszonylag nagy koncentrációk, amelyekre a víz hatásos megkötéséhez szükség van, indokolják. Ezek az anyagok a víz nem kívánt hatásait, például a szigetelőanyagra gyakorolt befolyását vagy a korróziót nem tudják megszüntetni, mivel a víz valójában még jelen van. A találmány alapja az a felismerés, hogy olyan anyag­ra volt szükség, amely külön szárítók beépítését feles­legessé teszi. A találmány értelmében ezt azzal érjük el, hogy hűtő­rendszerbe epoxid-típusú termékeket, előnyösen a követ­kező vegyületeket adagoljuk: 168668 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom