168582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szinezett szövetminták előállítására, hisztológiai célokra

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI mr m LEIRAS 168582 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1974. VI. 24. (AI—236) Bejelentés elsőbbsége: Amerikai Egyesült Államok: 1973. VI. 25. (373276) Közzététel napja: 1975. XI. 28. Megjelent: 1977. VI. 30. Nemzetközi osztályozás: G 01 N 33/16 Feltalálók: WERTLAKE Paul Terence vegyész, Short Hills, HARRISON James Steele vegyész, Ringwood, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: Applied Bioscience Inc., Fairfield, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok Eljárás színezett szövetminták előállítására hisztológiai célokra i A találmány tárgya eljárás színezett szövetminták előállítására, mikroszkóppal végzett szövetvizsgálatok céljára. A szövetsejtek szelektív színezése — mind a sejt kü­lönböző részeinek azonosítására, mind pedig a külön­böző típusú sejtek megkülönböztetésére — jól ismert diagnosztikai eljárás. [Gray, Handbook Basic Micro­technique, harmadik kiadás, New York, McGraw Hill (1964).] A reprodukálható eredményeket szolgáltató el­járások azonban gyakran időtrablóak és fáradságosak. Mélyhűtés alkalmazásának esetében általában kétféle el­járást használnak. [McManus, Staining Methods, His­tologic and Histochemical, New York, P. B. Hoeber, and Bowling, Histopoth. Lab. Procd., Path. Anot. Br. NCI, N. i. H. Bethesda, Maryland, PHS Pub. No. 1595 (1967).] Az egyik ismert eljárás esetében a szövetet gyorsan megfagyasztják és részekre szeletelik. Ezeket a metszeteket például formaldehidben, vagy alkoholban fixálják, majd rendszerint egyetlen színezékkel színezik, fedőlemezt tesznek rá, és ezt követően vizsgálják. Ezek a preparált minták nem tartós jellegűek, csak néhány órára korlátozódik élettartamuk. Az eljárás ugyan töb­bé-kevésbé gyors szövetvizsgálatot tesz lehetővé, amel­lett azonban számos hátránya van, melyek közül leg­döntőbb az, hogy a mikroszkópiai vizsgálatra előké­szített minták egymástól eltérőek, színárnyalatuk külön­böző és ez megnehezíti a minta helyes értékelését. Határozottabb mikroszkópiai analízis elérésének ér­dekében és az eredeti szövet tartós preparálása végett egy másik eljárást szoktak alkalmazni. Ennél a megfa-10 15 20 25 30 gyasztott szövetet felolvasztják, rögzítik, víztelenítik, szerves oldószerekkel átitatják, paraffinba ágyazzák és feldarabolják. Ezeket a metszeteket ezután eltávolítják a paraffinból, nedvesítik, színezik, víztelenítik és lefedik. Ez lehetővé teszi az eredetileg csak ideiglenes hűtéssel vizsgált anyag tartós preparálását, mikroszkópiai vizs­gálat céljára. Amint már említettük, ez a módszer rend­kívül hosszadalmas, fáradságos, és az így készített szövet-minták nem felelnek meg pontosan az eredeti szövetnek. Túl azon a lehetséges károsodáson, melyet a jégkristályok kialakulása és az újraolvasztás okozhat, a minta irányítottsága eltérő lehet, mely egy másik met­szési sík irányába vezet. A vegyi és fizikai folyamatok során szövetveszteség is fellép. A két eljárás értékelése és egyúttal a bennük rejlő hát­rányos tulajdonságok megfigyelése legélethűbben egy gyaníthatóan rosszindulatú daganat esetében válik lehe­tővé. Általában ismert tény, hogy egy feltáró sebészeti beavatkozás során a betegből származó szövetmintát az elsőként említett eljárással vizsgálják, így a sebész azon­nal el tudja dönteni a radikális sebészeti beavatkozás természetét és mértékét. A diagnózis megerősítése céljá­ból szükséges lehet egy tartósan kikészített mikroszkó­piai minta is, aminek készítése akár huszonnégy órát vagy még többet is igénybe vehet. Ez nyilvánvalóan ez előbbi, gyors módszerre korlátozza a műtét alatt eltá­volítható szövetminták mikroszkópiai vizsgálatát, mivel a beteg nem tartható a műtőben az állandó minta elké­szítéséhez szükséges ideig. Ezen túlmenően a szövetvizs­gálatok végső eredményét egy vagy több napig nem is 168582 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom