168417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás légszáraznál nedvesebb takarmányok konzerválására és tápértékének növelésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 168417 Nemzetközi osztályozás Bejelentés napja: 1971. XII. 30. (ME-1452) Közzététel napja: 1975. XI. 28. Megjelent: 1977. III. 31. A 23 K 3/02 Bejelentés napja: 1971. XII. 30. (ME-1452) Közzététel napja: 1975. XI. 28. Megjelent: 1977. III. 31. ORSZÁGC TALÁLMÁ1 HIVATA )S MY1 L Bejelentés napja: 1971. XII. 30. (ME-1452) Közzététel napja: 1975. XI. 28. Megjelent: 1977. III. 31. -J '' ' v Feltalálók: BOBEK József, főiskolai tanár, 70%, SZABÓ Zoltán, tudományos munkatárs, 30%, Kaposvár Tulajdonos: Mezőgazdasági Főiskola, Kaposvár, Állattenyésztési Kutató Intézet, Herceghalom Eljárás légszáraznál nedvesebb takarmányok konzerválására és tápértékének növelésére A találmány tárgya eljárás légszáraznál nedvesebb takarmányok konzerválására és tápértékének növelésére, valamint konzerválást elősegítő kemikáliák előállítására. Közismert, hogy a gazdasági állatok táplálását szolgáló takarmányok termesztése, a Föld legtöbb területén az éghajlati tényezők miatt időszakos. Ezért a takarmányokat konzerválni szükséges. Az eddig ismert eljárások szerint a tartósítást a) szárítással, b) mikrobiológiai erjesztéssel, c) szerves és szervetlen vegyületekkel savanyítva, d) fagyasztással végzik. E módszerek egyetemleges célja a sejtek légzési tevékenységének a csökkentése, és mint pl. az 1 129 857 számú angol szabadalom esetében is, a takarmányok megromlását előidéző mikrobák élettevékenységének a kiküszöbölése. Az a) eljárás alkalmazásával, az eddig ismert módszerek szerint légszáraznál alacsonyabb (magyarországi viszonyok között 10-15%) nedvességtartalomig végezték a szárítást. A b) és c) eljárások célja az élelmiszerek és takarmányok hidrogén-ion koncentrációjának csökkentésével elérni a hátrányos mikrobák életfeltételeinek a kizárását, ill. a növényi sejtek élettevékenységének a megszüntetését. Ezt a célt a d) eljárás a környezeti hő csökkentésével éri el. Az eddig ismert módszerek hátrányai: Az a) eljárás a napfényenergiával, ill, a kedvező éghajlati adottságokkal nem rendelkező országokban költséges beruházást és az emberiség számára csökkenő mennyiségben rendelkezésre álló drága thermikus energiát igényel. Az élelmiszerek és takarmányok tápanyagai, a magas hőmérsékleten légszáraz állapotig 5 végzett szárítás hatására denaturálódnak. Ennek következtében a tápanyagok emészthetősége 10— 45%-kal csökken. Számos kutatás bizonyítja, hogy a denaturálódás elsősorban a 80-95% szárazanyagtartalommal jellemezhető szárítási szakaszban áll elő, 10 és ilyen fázisban a vitaminokat károsító tényezők is fokozottan jutnak érvényre. A légszárazra szárított termények porlási indexe nagyobb és ez korlátozza az állattartás gépesítését azáltal, hogy a porképződés állatmegbetegedéseknek a 15 forrása. A b., és c, eljárások beruházási igénye ugyancsak nagymértékű, de legnagyobb hátrányuk, hogy igen jelentős tápanyagveszteségnek a forrásai, illetve az eddig ismert módszerek szerint szükséges vegyszerek mennyisége az állati szervezet anyagcseré-20 jét (pl. a formaldehid pajzsmirigy és mellékvesekéreg nagyobbodást, timokulinfatikus sorvadást, gyomor- és bélfekélyesedést, a savak az emésztőrendszer hasznos mikrobáinak a pusztulását és a savbázis egyensúly zavarát, a nátrium-nitrit és a toluol mérgezést idéz 25 elő) hátrányosan befolyásolja. A d) eljárás igen költséges beruházást kíván és ezért elsősorban az élelmiszerek tartósításánál (mélyhűtés) van jelentősége. Régi törekvés olyan konzerválási módszer kidolgo-30 zása, miszerint az eredeti tápanyagok mennyiségének 168417 1
