168366. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérammónia mennyiségi meghatározására és reagens a meghatározás elvágzéséhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. VI. 6. (BO-1502) Német szövetségi köztársaságbeli elsőbbsége: 1973. VI. 7. (P 23 29 174.9) Közzététel napja: 1975. X. 28. Megjelent: 1977.1.31. 168366 Nemzetközi osztályozás: G 01 N 33/16 r.A ') Feltaláló: DR. da FONSECA-WOLLHEIM Friedrich laboratóriumi orvos, Nyugat-Berlin, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Boehringer Mannheim GmbH, cég, Mannheim -Waldhof, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás vérammónia mennyiségi meghatározására, és reagens a meghatározás elvégzéséhez. 1 A találmány vérammónia mennyiségi meghatározására szolgáló új eljárásra és ehhez alkalmas reagenskombinációra vonatkozik. A vérammónia meghatározása a laboratóriumi diagnosztika egy lényeges része, különösen májmegbete- 5 gedéseknél. Ezt a meghatározást a legsürgősebben el kell végezni tisztázatlan eredetű kómás állapotok differenciál diagnózisánál és kómás májrohamok lefolyásának a követésénél. Éppen ezért már egész sor eljárást dolgoztak ki avégett, hogy ez a szükséglet kielégíthető 10 legyen. Ismert például az, hogy a meghatározást Berthelot-reakció segítségével fehérjementes vérkivonattal végzik vagy egy triklórecetsavas kivonatban az ammóniát enzimes úton határozzák meg. Ezeknek a módszereknek az a hátránya, hogy nagyon nagy a 15 hibalehetőségük, amelynek az az oka, hogy a fehérjementesítés erős savval történik, amelynek során további ammónia képződhet és az újonnan képződött ammónia az eredményeket meghamisítja. Mondzac és ' mtsai a J. Lab. Chim. Med. 66, 526 (1965) folyóirat- 20 ban olyan eljárást írnak le, amelyet fehérjementesítés nélkül lehet végezni és glutamátdehidrogenázzal és ketoglutaráttal NADH (nikotinamidadenin-dinukleotid redukált formában) 7,4 pH-nál történő reakción nyugszik. Ebben az esetben a fotometriásan mérik az 25 extinkcióváltozást 340 m/z-on. Az ammóniaátalakulás lassúsága és a fellépő nemfajlagos extinkcióváltozások következtében azonban a végpont egyértelmű felismerése az optikai vizsgálat során nagyon nehéz és nagy hibaforrásokat foglalmagában. A fehérjemente- 30 sítést ezért az enzimes vérammónia-meghatározásnál mind ez ideig elkerülhetetlennek tartják (ManouMan und Fawaz, Z. klin. Chem. und Biochem. 7, 32 (1969). A találmány kidolgozásánál az volt a célunk, hogy olyan gyorsan és biztosan végrehajtható, vérammóniameghatározásra alkalmas eljárást hozzunk létre, amely minden nagyobb nehézség nélkül elvégezhető fehérjementesítés nélküli plazmával. Különösen olyan eljárás kidolgozására volt szükség, amely rutinmeghatározásokat végző laboratóriumban viszonylag egyszerűen és nagy sorozatban elvégezhető. Ennek a feladatnak a megoldására egy eljárást dolgoztunk ki. A találmány tárgya tehát eljárás vérammónia mennyiségi meghatározására glutamátdehidrogenázzal és ketoglutaráttal redukált állapotban levő koenzim jelenlétében. Az eljárásra az jellemző, hogy koenzimként NADPH-t (nikotinamid-adenin-dinukleotidfoszfátot redukált formában) alkalmazunk. Az, hogy az NADH a gyakorlati alkalmazásra nem vált be, arra vezethető vissza, hogy a plazma számos olyan enzimet és szubsztrátumot tartalmaz, amelyek ugyancsak képesek reagálni NADH-val és így mellékreakciókra kerülhet sor, amelyek az eredményt meghamisítják. Arra lehetett számítani, hogy NADPH-nál is ugyanezek a nehézségek jelentkeznek, mivel ez az anyag számos a plazmában jelenlevő enzim természetes koenzimjét képviseli. Ehhez járul az, hogy E. Schmidt adatai szerint (Methoden der enzymatischen 168366 1
