168229. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés televíziós képmegjelenítő eszközben sor- és képvisszafutás alatt az elektronsugár kioltására, különösen ipari és stúdió visszaadó berendezéshez

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL %' SZABADALMI 168229 LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1974. V. 17. (HI-384) H04n3/24 Közzététel napja: 1975. VIII. 28. Megjelent: 1977.1. 31. Feltalálók: Fekete Attila oki. villamosmérnök 60%, Mészáros Ferenc oki. villamosmérnök 40%, Budapest Tulajdonos: Híradástechnika Szövetkezet, Budapest Kapcsolási elrendezés televíziós képmegjelenítő eszközben sor- és képyisszafutás alatt az elektronsugár kioltására, különösen ipari és stúdió visszaadó berendezéshez 1 A találmány kapcsolási elrendezés, amely televíziós képmegjelenítő eszközben a sor- és fcépvisszafutás alatt az elektronsugár kioltására vonatkozik, különösen ipari és stúdió berendezésekhez. 5 A vevőkészülékeknél és a monitoroknál alkalmazott eddigi megoldások közös vonása, hogy az eredeti összetett videojelet és a készülékben külön erre a célra előállított kioltójelet az elektronsugár visszafutása alatti időben amplitúdóban összegzik. 10 E megoldások közös hátránya, hogy a tulajdonképpeni kioltást biztosító feszültség értéke (a visszafutás alatti időben) nem független az eredeti videojel pillanatnyi értékétől. Az eredeti videojel kioltási szakasza és az elektronsugár vissza- 15 futása nincs mindig egyidőben. Ha a szinkron- és a kioltójeleket a képernyőn megjelenítjük — monitoroknál „pulse cross" üzemmód — a visszafutás alatt a videojel szintje akár 100% fehér is lehet. A képkioltás alatt normál üzemmódban is 20 változik a kioltást végző feszültség szintje, mert itt vannak az elő-, és utó-kiegyenlítő jelek, valamint a képszinkronjel közbeni „befűrészelések". Ezért ezeknek megfelelően nagyobb, a képcsövet vezérlő jelamplitúdókat kell választani. A találmány szerinti 25 megoldásban ez a két hátrány nem jelentkezik, a visszafutás alatti időben állandó kioltást végző feszültségszintet tartunk. Ez a szint tetszőlegesen beállítható az adott konstrukcióhoz szükséges értékre. 30 Az eddig ismert megoldásoknál általában a kimeaő transzformátorokról állítják elő —különböző módon — a kioltó jeleket. Ezen megoldásoknál a sor- és képkioltó impulzusok polaritása ellentétes a videojellel és ezeket az impulzusokat általában a képcső fényerőszabályozó elektródájára vezetik. (Katódvezérlés esetén a vezérlőrács.) A képcső vezérlését a rács és katód feszültség különbsége biztosítja, ezért ha az egyik elektródára a videojelet, másikra a kioltójelet adják, ez a két jel összegezését jelenti. Ez a megoldás elsősorban monitoroknál több ok miatt nem járható. A sorkimenő transzformátorról nyert kioltó impulzus fel-, és lefutása igen lassú, 5-6 /usee. A legtöbb monitornál szabályozható a kép-, és soreltérítési amplitúdó, így a kép széle látható a képernyőn. Ha ilyen lassú impulzussal oltanánk ki a visszafutás alatt az elektronsugarat, akkor a fényerő szabályozásával a képméretek' látszólag változnának. (Az egyes képrészletek nagysága nem változna, csak a széleken hozzáadnánk még a képmezőhöz felesleges és zavaró területeket.) Másik hátrány, hogy a kioltóimpulzus szélességét sem lehet a kívánt értékre pontosan beállítani. Ezért monitoroknál általában előállítják a kioltó impulzusokat elektronikusan (pl. monostabil multivibrator) ezek szélessége pontosan beállítható, fel-, és lefutásuk elég gyors. A sor-, és képkioltó impulzusok logikai összegezésével előállítják az 168229