168006. lajstromszámú szabadalom • Biocid hatású fatelítő készítmények

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL LEIRAS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. XI.'5. (BU-738) Közzététel napja: 1975. VIII. 28. Megjelent: 1976. november 30. Nemzetközi osztályozás B 27 k C 09 k 3/40 3/18 Feltalálók: SYKÓ Miklós vegyészmérnök, 40%, Budapest JÁNDI György erdőmérnök, 25%, Budapest KOVANCSEK Erzsébet vegyész, 11%, Esztergom VERÖCZEY Richárd vegyész, 8%, Budapest DR. TÖRÖK Gábor agrármérnök, 8%, Gödöllő DR. BUDAI Ferdinánd vegyészmérnök, 8%, Gödöllő Tulajdonos: Budapesti Vegyiművek, Budapest Biocid hatású fatelítő készítmények 1 A találmány olyan biocid hatású készítményekre terjed ki, amelyek a diklórbenzol-, 1,2,4-triklórben­zol-, 1,2,4,5-tetraklórbenzol-, 1,2,3,4-tetraklórben­zol-, pentaklórbenzol-, biocid anyagok keverékeit önmagukban vagy ásványolajjá és/vagy 150-350 °C 5 fonáspontú ásványolajpárlattal, mint oldó- és vivő­anyaggal együtt tartalmazzák. A találmány szerinti biocid hatású készítmények önmagukban, vagy az oldó és vivőanyagaikkal nagy­fokú védelmet nyújtanak a faanyagokat károsító 10 mikroorganizmusok, valamint inszekták ellen. Közismert, hogy világszerte nagy károkat okoznak az épületfában, fatelepi- és raktári-, valamint ipari faanyagokban az úgynevezett farontó gombák, — ezek közül csak a legintezívebben károsítókat említ- 15 jük, mint például a könnyező házigomba (Merulius lacrymans (Wulf.)Fr.), pince gomba (Coniophora pu­reana (Pers.), házi kéreggomba (Poria vaillanti Fr.) fenyő lemezgomba (Poria vaporaria Fr.), bükkfatapló (Fomes fomentarius (L.) Kichx), labirintus tapló 20 (Trametes quercinal (L.) -, továbbá különböző cellu­lózbontó és kén baktériumok, sugárgombák,, mikrosz­kopikus gombák, amelyek a taljjal érintkező cellulóz anyagok lebontásában résztvesznek — valamint rova­rok, mint például betűzőszú (Ips typographus), 25 bükkszú (Xyloterus domesticus) házicincér (Plagiono­tus arcuarus). A faanyagok károsodásának (korhadásának) meg­előzésére több próbálkozás történt. így példaként említjük egyes klórbenzolokkal végzett kísérletek 30 irodalmi helyeit, mint Gyarmati-Igmándi-Pagonyi: „Faanyagvédelem" Mezg. Kiadó. 1964. 218-219. old. Mivel ezek a kísérletek nem jártak teljes sikerrel, továbbra is az általánosan elterjedt kőszénkátrányola­jat, vagy a kőszénkátrányolaj és ásványolaj elegyét használják. Ismertek még a Szovjetunióban a kőolaj­bitumen és nyírfakátrány, vagy a kőszénkátrány és nyírfakátrány keverékei, mint faimpregnáló anyagok, továbbá a bitumenemúlzió és szintetikus fenolalde­hid-kátrányok 60 s% alkoholos oldata, mint hideg kenő anyag. Kísérleteztek még petróleumnak rézszul­fátos oldatával is, azonban ezek a kísérletek a faanyagvédelem szempontjából eredménytelenül vég­ződtek. Az ismert faanyag védőszer készítmények közül legáltalánosabban a kőszénkátrány olaj, továbbá a kőszénkátrány olaj és ásványolaj keverékei terjedtek el. A gyakorlat szerint ezek a készítmények biztosí­tottak leginkább védelmet a faanyagokat károsító mikroorganizmusok, valamint inszekták ellen. Az utóbbi idők környezetvédelmi törekvéseit azonban rendkívül megnehezíti a kőszénkátrány olaj alkalmazása. Mint köztudott, a kőszénkátrányolaj főtömegét alkotó fenol és krezolok vízoldékonysá­guknál fogva a csapadékvizekkel szennyezik a talajt és. élővizeket. Olyan próbálkozások, melyeknek célja a kőszénkátrány olaj felhasználásának csökkentése, így például a kőszénkátrányolaj és ásványolaj keveréken belül a kőszénkátrányolaj csökkentése, környezet­védelmi szempontból kedvezőek ugyan, ezzel szem-168006 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom