167961. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,2,6,6-tetrametil-4-piperidon előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI I HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. VI. 21. (SA-2666) Japán elsőbbségei: 1973. VI. 26. (72 014/73) 1973. VII. 16. (80 200/73, 80 201/73, 80 202/73 és 80 203/73) 1974. V. 30. (61 148/74) .Közzététel napja: 1975. VIII. 28. Megjelent: 1976. X. 31. 167961 Nemzetközi osztályozás: C 07 d 29/00; C 07 d 29/12; C 07 d 29/20 Feltalálók:. MURAYAMA Keisuke vegyész, MORIMURA Syoji vegyész, YOSHIOKA Takao vegyész, KURUMADA Tomoyuki vegyész, SMnagawa-ku, Tokió, Japán Tulajdonos: Sankyo Company Limited, Tokió, Japán Eljárás 2,2,6,6-tetrametil-4-piperidon előállítására 1 A találmány tárgya új eljárás az (I) képletű 2,2,6,6-tetrametil-4-piperidon (a továbbiakban: triace­tonamin) előállítására. Ez a vegyület gyógyhatású anyagok és polimer-stabilizátorok szintézisében közbenső termékként használható fel. A triaceton­aminból kialakítható gyógyhatású anyagok közül példaként az erős vérnyomáscsökkentő hatással rendelkező 4,4'-bisz(2,2,6,6-tetrametil-4-piperidi­nolt) és 4,4'-bisz(l ,2,2,6,6-pentametil-4-piperidinolt) (3 072 667 sz. amerikai egyesült államokbeli szaba­dalmi leírás), valamint a 4-7-dietüamino-propilamino-2,2,6,6-tetrametil-piperidint (3 126 393 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) említjük meg. A triacetonamint az eddig ismert legelőnyösebb eljárásmód szerint úgy állítják elő, hogy a (II) képletű 2,2,4,6,6-pentametil-l ,2,5,6-tetrahidro-pirimidint (a továbbiakban: acetonint) elektronhiányos vegyület (a továbbiakban: Lewis-sav) jelenlétében vízzel kezelik (1 195 907 sz. brit szabadalmi leírás, 1 535 012 sz. francia szabadalmi leírás és 12 142/69 sz. japán szabadalmi bejelentés (= Chem. Abstr. 71, 124 247 w, 1969)). Az eljárás hátránya azonban, hogy a triacetonamint legföljebb csak körülbelül 60%-os ho­zammal lehet előállítani. További hátrányt jelent, hogy nagy mennyiségben képződnek a reakció során katalizátorként felhasznált Lewis-savat (például kal­cium-kloridot vagy cink-kloridot) tartalmazó, gyantás melléktermékek, amelyeket igen nehéz eltávolítani, illetve megsemmisíteni anélkül, hogy környezet­szennyezést okoznának. Meglepő módon azt találtuk, hogy a triaceton­amint jó hozammal állíthatjuk elő, ha az acetonint víz helyett acetonnal és/vagy 4-hidroxi-4-metil-2-penta­nonnal (diacetonalkohollal) reagáltatjuk, és a reakciót 5 lényegében vízmentes körülmények között végezzük. Ebben az esetben a fent ismertetett hátrányok teljes mértékben kiküszöbölhetők. A reakciót savjellegű katalizátor jelenlétében végezzük. Katalizátorként protonos savakat vagy Lewis-savakat, vagy protonos 10 savak ammóniával vagy nitrogéntartalmú szerves bázi­sokkal képezett sóit alkalmazhatjuk. A „protonos sav" megjelölést az „Advanced Inorganic Chemistry" szakkönyv (F. A. Cotton és T. Wilkinson, Interscien­ce, 1962) 134—136. oldalán közölt értelmezés szerint 15 alkalmazzuk. A katalizátort az acetoninra vonatkoztatva lega­lább 12,5 mól% mennyiségben adagoljuk. Ha katalizá­torként protonos savak ammóniával vagy nitrogéntar­talmú szerves bázisokkal képezett sóit használjuk fel, 20 az elegyhez az acetoninra vonatkoztatva előnyösen legalább 20 mól% katalizátort, célszerűen az acetonin­nal legalább ekvimoláris mennyiségű katalizátort adunk. Az acetonint a találmány szerint célszerűen acetonnal reagáltatjuk. 25 Katalizátorként például protonos savak, így ásványi vagy szerves savak (például foszfortartalmú szerves oxisavak, kéntartalmú szerves oxisavak — célszerűen szulfonsavak — vagy karbonsavak) ammó­niával vagy nitrogéntartalmú szerves bázisokkal képe-30 zett sóit alkalmazhatjuk. 167961 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom