167804. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagyolvasztóba történő beadagolásra alkalmas brikettezett oxidok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS I Bejelentés napja: 1973. XII. 6. (ME—1692) Elsőbbsége: 1972. XII. 11. (57093) és 1973. V. 30. (25631) Nagy-Britannia Közzététel napja: 1975. VII. 28. Megjelent: 1977. II. 28. 167804 Nemzetközi osztályozás: C 22 b 1/14 Feltaláló: Harris Colin Frank, Near Bristol, Nagy-Britannia Tulajdonosok: Metallurgical Processes Ltd., Nassau, Bahama és az I.S.C. Smelting Ltd. London, Nagy-Britannia közös vállalkozása Metallurgical Development Company, Nassau, Bahama Eljárás nagyolvasztóba történő beadagolásra alkalmas brikettezett oxidok előállítására A találmány tárgya eljárás nagyolvasztóba történő beadagolásra alkalmas brikettezett oxidok, különösen cinkoxid vagy cinkoxid és ólomoxid előállítására. Az 1 302 864 sz. angol szabadalmi leírás ismertet nagyolvasztóba adagolható darabos oxid előállítására alkalmas eljárást. Az eljárás lépései a következők: a) a meghatározott mennyiségű cinket vagy ólmot, esetleg cink és ólom keveréket tartalmazó kénes nyersanyagot először kéntelenítik, és szükség esetén aprítják; b) a szemcsés oxidos anyagot 1,57—31,5 kp/mm2 nyomás és legalább 500 C° hőmérséklet mellett sajtolják, anélkül, hogy széntartalmú anyagot vagy egyéb kötőanyagot adnának az oxidos anyaghoz. A fenti eljárás kalcinált anyagok esetén jól alkalmazható, azaz cink és/vagy ólom-szulfidos ércek megfelelő berendezésben (például fluidágyas pörkölőben) történő pörkölésével nyert finom anyagok ennek segítségével jól brikettezhetők. Az úgynevezett „Waelz-kemencében" előállított, vagy hasonló módon, szennyezett cink és/vagy vasoxidos anyagok széntartalmú redukáló közeggel, forgó kemencében szembeáramoltatott levegő mellett történő redukálása után zsákszűrőben összegyűjtött rendkívül finom cinkoxid azonban ilyen módon nem dolgozható fel. Az ilyen rendkívül finom cinkoxidot nagyon nehéz kezelni, és az anyag nem áramlik megfelelően, amikor azt sajtolóberendezésbe, például hengeres présbe vezetjük a brikettezés során. Ha ilyen anyagot használunk, az oxid keresztülhalad a présen anélkül, hogy briketté állna össze, vagy elegendően összesűrűsödne ahhoz, hogy újbóli sajtolással briket-5 teznilehessen. Célunk a jelen találmánnyal olyan eljárás kidolgozása, amellyel az említett hátrányok kiküszöbölhetők és amelyek segítségével rendkívül finom cinkoxid porból vagy cinkoxid és ólomoxid porból 10 megfelelő minőségű brikett állítható elő. A kitűzött feladtot a találmány szerinti eljárással úgy oldjuk meg, hogy a brikettezést az alábbi lépésekben végezzük el: a) a rendkívül finom cinkoxid porból vagy cink-15 oxid és ólomoxid porból első lépésként gömbszerű szemcséket készítünk, amelyek átlagos átmérője 2—10 mm; b) a szemcséket 500—800 C° hőmérsékletre hevítjük, és 20 c) az oxidos anyagot 1,57—31,5 kp/mm2

nyomás mellet sajtoljuk, anélkül, hogy széntartalmú anyagot vagy egyéb kötőanyagot adnánk az oxidos anyaghoz. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy 25 a poralakú anyag brikettezése úgy oldható meg, hogy a sajtolás előtt az anyagból 2—10 mm átmérőjű szemcséket készítünk. A nagyolvasztókba beadagolt oxid általában döntően cinkoxidból áll, bár bizonyos esetekben akár 30 50% ólomoxidot is tartalmazhat. Ha az anyag en-167804 1