167798. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés névértéktől való eltérést meghatározó műszereknél az érzékenység állandó értékének biztosítására

MAGYAR SZABADALMI 167798 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY JWlk Nemzetközi osztályozás: fl9 Bejelentés napja: 1973. VI. 29. (MA—2484) G 01 r 17/20 G 01 n 23/00 ^w% Közzététel napja: 1975. VII. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI raVATAL Megjelent: 1977. I. 31. Feltalálók: Molnár László oki. mérnök Nagymihályi Dezső oki. mérnök Rózsa Sándor oki. mérnök Tábor Péter oki. mérnök, Budapest Tulajdonos: Magyar Tudományos Akadémia Izotóp Intézete, Budapest Kapcsolási elrendezés névértéktől való eltérést meghatározó műszereknél az érzékenység állandó értékének biztosítására i A találmány tárgya kapcsolási elrendezés az érzékenység állandóságának biztosítására olyan műszereknél, melyek közvetett méréssel meghatározott fizikai mennyiségnek névértéktől való eltérését jelző hibajelet állítanak elő. 5 Ilyen műszerek pl. termékek gyártásközi ellenőrzésénél nyernek alkalmazást. Ha a termék vastagságára, anyagsűrűségére stb. előírtak bizonyos névértéket, akkor pl. a megengedett tűrésen belüli darabokat a mérés alapján „jó"-nak vagy „selejt"-nek minősíthetjük, vagy 10 az eltérés mértéke függvényében felállíthatunk minőségi osztályokat, s a műszert az osztályokra is kalibrálhatjuk, vagy az eltérés kiküszöbölésére önműködő beavatkozást válthatunk ki. A termelésszervezés automatizálásánál, illetve bizton- 15 sági intézkedésekhez használatosak ilyen műszerek, mikor is pl. felhalmozott munkadarabok mennyisége, illetve , közeg szintje tartandó névérték környezetében. A mérendő mennyiség közvetlen érzékelése rendszerint körülményes, esetleg nem is lehetséges. Ezért köz- 20 vetett méréseket alkalmaznak, pl. olyanokat, melyek a mérendő mennyiséggel — közvetve — arányos villamos mennyiséget szolgáltatnak; ezt hasonlítják össze villamos alapjellel és így állítják elő a villamos hibajelet, melyet kijelző- és/vagy további jelfeldolgozó, illetve be- 25 avatkozó eszközhöz továbbítanak. Igen elterjedtek azok a közvetett mérést eszközlő műszerek, melyek a mérendő térre bocsátott energiamennyiségnek a mérendő közeg által átbocsátott vagy visszavert mértékét érzékelik (abszorpció, illetve reflexió meg- 30 határozása); az energia lehet radioaktív sugárzás, látható vagy nem látható fény, mikrohullám, hő stb. Az ilyen mérésnél azonban a mérendő fizikai jellemző és a tényleg mért mennyiség közötti összefüggés csak közvetve arányos, az nem lineáris. A mérendő fizikai mennyiség egységnyi megváltozásához tartozó kimenő jel-változás (melyet a továbbiakban érzékenységnek nevezünk) így munkapontfüggően változik. Ha egy névértékről áttérünk egy másik névértékre, akkor az egyező mértékű abszolút vagy relatív hibához tartozó kimenőjel, s az indikáció akár nagyságrendileg is eltérővé válhat. Ez a körülmény természetesen a laboratóriumi jellegű méréseket is megnehezítheti, de ezeknél a változás rendszerint — többletráfordítással — figyelembe vehető. Gyártásközi tömeges méréseknél az érzékenység megváltozásának figyelembevételére általában, nincs kellő lehetőség, s ahol van is, azzal a gyakorlatban sokszor nem élnek. Ha pedig a hibajel önműködő beavatkozást vezérel, ebből különösen súlyos károk származhatnak. Ismert ilyen műszereknél pl. az érzékenységváltozásból eredő hibát úgy próbálták kompenzálni, hogy empirikusan, egyedileg meghatározták a teljes mérési tartomány meghatározott pontjaihoz tartozó érzékenységet és a mérőműszer erősítőjének erősítési tényezőjét változtató kezelőszervet rendeztek el, melyet — pl. tárcsán — e tapasztalati adatok szerint kalibráltak. A minőségellenőrzést végző betanított munkásnak a mindenkori ellenőrzendő névértékhez tartozó skálavonalra kell állítani ezt a kezelőszervet. Ez a megoldás az egyedi kalibrá-167798 1