167715. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,5 méternél mélyebb talajvíz-színtű talajok öntözésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADAL LEÍRÁS I Bejelentés napja: 1972.1. 29. Közzététel napja: 1975. VII. 28. Megjelent: 1976. XII. 31. (BÖ—1348) 167715 Nemzetközi osztályozás: A 01 g 25/00 Feltalálók: Dr. Bocz Ernő egyetemi tanár, 80% Budapest, Dr. Szász Gábor egyetemi docens 20%, Debrecen Tulajdonos: Dr. Bocz Ernő egyetemi tanár, Budapest Eljárás 2,5 méternél mélyebb talajvíz-szintű talajok öntözésére i A találmány tárgya új eljárás 2,5 méternél mélyebb talajvíz-szintű talajok öntözésére. A találmány szerinti eljárás mérsékelt égövön félkontinentális és kontinentális éghajlaton alkalmazható. Ismeretes, hogy a mezőgazdaságban az öntözés főleg 5 a mélyebb fekvésű (magasabb talajvíz-szintű) területekre és a tenyészidő viszonylag szűk periódusára (június eleje és augusztus vége közötti időszakra) korlátozódik. (Az öntözés kézikönyve, Mezőgazdasági Kiadó 1968. 104— 105; 324—325 oldal.) Korábban a vízfolyások, illetve 10 holtárkok mentén — nagyobb vízemelés nélkül — a mélyebb fekvésű területeken öntöztek. A mélyebb területeken a talaj nedvességtartalma rendszerint a felszínhez közel álló talajvízszint miatt általában május végéig, június elejéig fedezi a légköri viszonyoktól (csapadék, stb.) 15 is függetlenül a növények vízigényét. A tenyészidő előrehaladásával általában a talajvíz szintje csökken és a szárbamenés után hirtelen megemelkedő evapotranspirációs vízigényt még a magasabb talajvízszintű területeken sem tudja a kapilláris vízemelés kielégíteni. Június eleje- 20 tői a nagyobb hőmérséklet és a gyakran bekövetkező szárazabb időjárás az öntözés megkezdését szükségessé teszi. Ezt az összefüggést nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában általánosították, és a magasabb fekve- 25 sű — mélyebb talajvízszintű — területekre is érvényesnek vélték. Ez a feltételezés azonban vizsgálataink szerint nem helytálló. A magasabb fekvésű, vagyis mélyebb talajvízszintű talajok öntözése egészen más feladatot jelent. Az ilyen talajokon termesztett növények öntözésénél 30 figyelembe kell venni a növények öntözési idényen kívüli vízszükségletét is. A magasabb fekvésű területeken a kapilláris vízemelés nem tudja ellátni a növényt, ezért nemcsak a növény, hanem a talaj felső 200 cm-es rétegének vízellátása is a légköri eredetű csapadékra támaszkodik. Szárazabb évjáratokban — az öntözési idényen kívüli időszakban is — a talaj körülbelül 60 cm-től 180 cm-ig terjedő rétegének nedvességtartalma a holtvíztartalomra csökkenhet. Ilyen körülmények között sem a növények gyökérzete, sem a talajban élő, a talaj tápanyagainak hasznosulásában létfontosságú mikroorganizmusok nem tudnak fejlődni. Ebből következik, hogy az öntözéssel nemcsak a növény, hanem a talaj vízigényét is az időjárástól függően a növény tenyészidején kívül is ki kell elégíteni. Az öntözési idényen kívül a mérsékelt égövben félig kontinentális és kontinentális éghajlaton eddig nem öntöztek. Az öntözési idényen kívüli vízfelhasználás a halastavak és a rizsárasztás igényét elégítette ki. Az öntözési szakirodalomban szereplő kelesztő öntözést főleg a másodvetéseknél és az augusztusi vetéseknél alkalmazták. Irodalomban az ugyancsak szereplő tározó öntözést sem végezték, mert a szakemberek az őszi-téli csapadékkal a talajok vízellátottságának kielégítését, fejlődését tapasztalták, mivelhogy a talajban csak a felső 30—40 cm-es réteg nedvességtartalmát vizsgálták. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy az idézett éghajlaton 2,5 méternél mélyebb talajvíz-szintű területeken oly módon biztosíthatjuk a növénytermesztés sikerét, hogy az évjáratoktól függően az öntözést a szükséglet-167715 1
