167711. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet bányászati pajzs biztosítóberendezéséhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. XII. 7. Közzététel napja: 1975. VI. 28. Megjelent: 1976. XII. 31. (BA—3007) 167711 Nemzetközi osztályozás: E 21 d 15/50 Feltalálók: Bőle Károly oki. bányamérnök Várpalota, 15%, Nagy Kálmán oki. bányamérnök Várpalota, 10%, Aufsatz István oki. gép.technikus Bp., 10%, Bohnert József oki. gépészmérnök Bp., 10%, Brányi László oki. gépészmérnök Bp., 10%, Ilyes Zoltán oki. bgm. Bp., 20%, Korbuly József oki. gépészmérnök Bp., 10%., Németh János oki. bányamérnök Bp., 15%. Tulajdonos: Bányászati Kutató Intézet 30% Budapest, Várpalotai Szénbányák 70% Várpalota Szerkezet bányászati pajzs biztosítóberendezéshez A találmány tárgya szerkezet bányászati pajzs biztosítóberendezéshez, mely a jövesztőgyalu által lemunkált szénhomlok és a pajzs biztosítóberendezés billenőtetőjének éle között levő főteszakaszt a pajzs biztosítóberendezés előreléptetése előtt a jövesztőgyalu fogásnagyságának mértékével arányosan, megközelítőleg a szénhomlokig kitámasztja. A nagy termelékenységű gépi jövesztésű frontfejtések biztosítószerkezetei közé tartoznak a korszerű pajzs biztosítóberendezések. Ezek hidraulikus működtetésű, acélszerkezetű biztosítóberendezések, melyek a frontfejtés homloka mentén, arra merőleges elrendezésben, egységenként sorakoznak fel és mind a jövesztés periódusában, mind egy lépés távolsággal hátrább a főtét omlás ellen biztosítják. A pajzs biztosítóberendezés alapját a pajzslap képezi, melynek mellső része a csúszótalpas bölcső alá nyúlik. A bölcső a láncos vonszolót hordja, annak hidraulikus úton történő előtolására is alkalmas kivitelben. A pajzstalp omlás felőli végéhez oldhatóan csatlakozik a bak, melynek felső nyúlványához csukló körül elforgathatóan kapcsolódik a pajzshát. A pajzshát alátámasztását és a megkívánt magasság elérését két darab, célszerűen a pajzstalp fészkeibe illeszkedő hidraulikus acéltám biztosítja. A pajzshát előrenyúló villás részéhez csatlakozik az elbillenthető tető, mely a frontfejtés során a főte alátámasztására szolgál. A billenőtető szénfal felőli éle nem éri el a homlokot, hanem a változtatható tetőállásból, illetőleg a tető magasságától és a jövesztési technológiától függően, attól számottevő távolságba helyezkedik el. A szabadon maradt főte alátámasztása tárnokkal általában nem lehetséges, mert azok a jövesztőgép út-5 jába vannak, annak elhaladását akadályozzák. Főtefelszakadás és homlok-kidőlés már korábban is előfordult, ami a balesetveszélyt növelte és a jövesztőgyalu előrehaladását, valamint a szállítás folyamatosságát akadályozta. A találmány alapgondo-10 latát az a felismerés képezi, hogy a szénhomlok és a pajzs billenőtetőjének éle közti főteszakaszt még a pajzs előreléptetése előtt, a jövesztőgyalu fogásnagyságának mértékével arányosan, megközelítőleg a szénhomlokig kitámasszuk, miáltal a fent említett 15 hiányosságok elkerülhetők. Már korábban is javasoltak olyan laprugókat, melyek a főtetartóba voltak beépítve és mechanikai eszközök segítségével a szabaddá vált főte felületéhez csapódtak. E rugók azonban alkalmatlanok vol-20 tak összefüggő főte biztosítására és így a kívánt célt nem érték el. Javasoltak olyan szerkezetét is, melynél a főtetartó süveget egy felhajtható nyúlvánnyal látták el és ezt hidraulikus úton mozgatták. E megoldás hiá-25 nyossága, hogy helyhiány miatt a támasztóerő kifejtése kisnyomatékot biztosító karral történik, melynek eredményeként a főte alátámasztása, illetőleg biztosítása bizonytalan. Kísszilárdságű főte esetén csak kisebb darabkák lehullását tudták meg-30 akadályozni, nagyobb, súlyosabb darabok leszakadá-167711 1