167677. lajstromszámú szabadalom • Forgozsámoly sínhez kötött járművekhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG <#r^ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973. II.8. (TA-1237) Elsőbbsége: Német Szövetségi Köztársaság: 1972.11.10. (P 22 06 290.4) Közzététel napja: 1975. VI.28. Megjelent: 1979. V. 15. 167677 Nemzetközi osztályozás: B 61 f 5/00 Feltalálói k): Gerhard Stieler, oki. mérnök, Minden, (Westfalen), Alfred Sinhoff, konstruk­tőr, Würselen, Otto Halmschlag, mérnök, Oberforstbach, Ferdinand Weckmann, mérnök, Aachen, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Waggonfabrik Talbot, Aachen, Német Szövetségi Köztársaság Forgózsámoly sínhez kötött járművekhez 1 A találmány tárgya forgózsámoly sínhez kötött járművek részére olyan forgózsámolykerettel, amely párosává elrendezett csavarrugók útján fekszik fel a keréktengelyeken, amelyeknek tengelycsapágyházai, a forgózsámolykeret tengelycsapágy vezetékeiben füg- 5 gőleges és vízszintes irányban vannak vezetve, a menetközben adódó keresztirányú lökések rugózá­sához, illetőleg felfogásához, aholis a csavarrugók mindegyik tengelycsapágyház egyik oldalán, közvet­lenül a tengelycsapágyvezeték és a tengelycsapágyház 10 között vannak elrendezve, ezzel szemben másik olda­lán a felső rugótányér a keréktengelyhez hajló rugó­láncszemen át a tengelycsapágyvezetékhez van csukló­san erősítve és egy ütközőre fejti ki hatását, amely a tengelycsapágyvezetékben eltolhatóan van ágyazva és 15 egy súrlódóbetét közbeiktatásával a tengelycsapágy­házra szorítható. A fentiekben leírt fajtájú forgózsámolyok ismer­tek. A tengelycsapágyházanként párosával elrende­zett csavarrugók egyikének felső tányérrugóját a 20 keréktengelyhez hajló rugóláncszem útján való csuk­lós kötése révén a rugóláncszemre ható erő két komponensre oszlik, éspedig egy függőleges kompo­nensre, amelyet a rugó, az alsó rugótányér és a tengely csapágyház visz át a kerekekre, továbbá egy 25 vízszintes komponensre, amelyet a felső rugótányér ad át az ütközőnek. Az ütközőt ezen vízszintes erőkomponens a tengely csapágyházhoz nyomja úgy, hogy annak mozgását a tengelycsapágyvezetékben keletkezett súrlódás csillapítja. A csillapítás mértéke 30 emellett a mindenkori keréktengelyen fellépő terhe­léstől fog függeni. Az előzőekben ismertetett ismert forgózsámoly­megoldásnál a tengelycsapágyháznak a tengely­csapágyvezetékben való függőleges és vízszintes moz­gásához azonos csillapításértékek adódnak. Ennek az a következménye, hogy a függőleges mozgások egy meghatározott mértékű csaillapítása esetén, amint ez egy jó rugózáshoz megkövetelt, ugyanazon mértékű csillapítást kell a vízszintes mozgásokhoz is figyelem­be venni, jóllehet arra kellene törekedni, hogy a sínhez kötött járművek kerékcsoportjainak a sínen való tartósan szinuszos futásából adódó ezen kereszt­irányú mozgásokat az úgynevezett felfutási ütközések csökkentése érdekében a rugózástól eltérő mértékben csillapítsuk. Annak érdekében, hogy a vízszintes irányban lejátszódó felfutási ütközéseket, amelyek a síihez kötött járművek kisiklását okozhatják, a megenged­hető mértékűre csökkentsük le, egyik kivitelnél, ahol a tengelyeknek vezetékeikben csekély keresztirányú játéka van, egy meghatározott nagyságú súrlódóerő szükséges, amit ázismert konstrukcióknál a rugós­láncszem hajlásának megválasztása révén érnek el. Ezáltal ugyan keffve?s6 csillapítást lehet elérni a tengelycsapágyházaknak a tengelycsapágyvezetékek­ben való keresztirányú mozgásánál, azonban ezzel egyidejűleg egy ennek megfelelő csillapítással kell számolni a sínhez kötött jármű függőleges irányban történő rugózásánál is, ami a sínhez kötött jármű futási tulajdonságait kedvezőtlenül befolyásolja. A találmány alapját- azon feladat megoldása ké­pezi, hogy olyan a bevezetőben leírt fajtájú, terhelés­függő csillapítási rendszerű forgózsámolyt hozzunk 167677

Next

/
Oldalképek
Tartalom