167604. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabályozott kildási időtartamú orális szilárd gyógyszerkészítmények előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. XII.Ol. (GA-1124) Közzététel napja: 1975. VI. 28. Megjelent: 1978. X. 5. 167604 Nemzetközi osztályozás: A 61 k 27/10 í:'i''U° ^ dr . Gyarmati László egyetemi tanár, dr. Rácz István egyetemi adjunktus Plachy János egyetemi tanársegéd, Budapest Eljárás szabályozott kioldódási időtartamú orális szilárd gyógyszerkészítmények előállítására A találmány olyan orális beadásra alkalmas szilárd, főleg tablettázott gyógyszerkészítmények előállítására vonatkozik, amelyek beadás után hatóanyagtartalmukat huzamos időn át, egyenletes lassú kioldódással adják le a szervezet nedveinek, pl. a gyomornedvnek. Ilyen tabletták elsősorban a gyomorban oldódó kivitelben, főként a hiperaciditással kapcsolatos kóros állapotok, mint az ulcus ventriculi és ulcus duodeni kezelésére alkalmazhatók előnyösen, de jól használhatók más, a hatóanyag elnyújtott, szabályozott időtartamú leadását igénylő esetekben, például altatószerek, antihisztamin-készítmények, nyugtató, görcsoldó stb. készítmények esetében is. Különösen jelentős problémát old meg a találmány az antacid-terápia terén. Ismeretes, hogy a hiperaciditás ugyan nem oka, de minden esetre feltétele az ilyen fekélyek képződésének; fekély csakis a sósav hatásának kitett szervfelületeken képződik. A jelenlevő túlzott savmennyiség a már kialakult fekély gyógyulását is gátolja, a gyógykezeléshez tehát a megfelelő diéta és adott esetben egyéb intézkedések mellett feltétlenül szükséges a gyomorban jelenlevő túlzott savmennyiségnek a kellő mértékre való közömbösítése. Az e cél elérésére alkalmas savközömbösítő gyógyszerrel szemben az alábbi követelmények támaszthatók: - legyen eléggé gyors kezdeti semlegesítő hatása, és ugyanakkor tartsa meg hatékonyságát a normális gyomor-emésztés időtartama alatt; - megfelelő mennyiségű savat közömbösítsen; - olyan szintre emelje a gyomornedv pH-értékét, amelyen a pepszin- aktivitás már csökkent értékű, de még nincsen teljesen akadályozva; - ne okozza a gyomomedv pH-értékének a kívánatosnál nagyobb mértékű emelkedését; 5 - ismételt és huzamos adagolás esetén se okozzon szisztémás alkalózist. Nagyszámú klinikai hiperacid esettel folytatott kísérleteink során úgy találtuk, hogy a legkedvezőbb savlekötő hatás olyan készítményektől várható, ame-10 lyek egyszeri adagja 3 pH-értéknél, „konstans pH" módszerrel mérve, a hatóanyag elnyújtott leadása folytán savmegkötő képességét 3 pH-értékű szimulált gyomornedvben legalább egy óra hosszat megtartja és ezalatt folyamatosan 7-10 ml n-sósawal reagál, a 3 15 pH-érték állandó fenntartása közben. A technika mai állása szerint a forgalomban levő gyomorsavtultengés esetén alkalmazott gyógyszerkészítmények savlekötő kapacitás szempontjából széles határok között változó értéket mutatnak. (Steinberg 20 és munkatársai: JPharm.Sci. 54, 625. 1965, Matts; S.G., et al-, BritMedJ., 1.5437T753-756. 1965). Pl.: Beekman kutatásai már olyan készítmény bevezetésére irányultak, amely időben elnyújtott hatással rendelkezik. Az általa választott alumínium4iidroxid-25 magnéziumkarbonát szárított gél azonban már in vitro körülmények között sem volt képes a biológiai emésztés teljes időtartama alatt a gyomornedv kémhatását megfelelő szinten tartani. (JI*harm.Sci. 49, 191.(1960)). A fenti szerzők megállapításai szerint, saját eredményeinkhez hasonlóan a legtöbb antacid készítmény 30 167604