167599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kedvezőtlen szövetszerkezetű bauxitok és egyéb ércek szelektív agglomerációt követő dúsítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1973. XI. 29. (FE-916) Közzététel napja: 1975. VI. 28. Megjelent: 1978. V.5. 167599 Nemzetközi osztályozás: B 03 b 3/00 Feltaláló: Csillag Zsolt oki. bányamérnök 21%, Orbán Lajos oki. vegyészmérnök, 12%, Solymár Károlyv

okl vegyészmérnök 8%, Fehér Iván oki. vegyészmérnök 5%, Stefániay Vilmos fizikus 5%, Budapest, Ceh Miomir oki. bányamérnök 21%, Jankóvic Ljiljana oki. vegyésztechnikus, 11%, Bratuljevic Slavoljub oki. bányamérnök, 11%, Bulatovic Predrag, oki. bányamérnök, 6%, Belgrád, Jugoszlávia Tulajdonos: Fémipari Kutató Intézet; 51%, Budapest Rudarski Institut, 49%, Belgrád, Jugoszlávia E járás kedvezőtlen szövetszerkezetű bauxitok és egyéb ércek szelektív agglomerációt követő dúsítására 1 A találmány tárgya eljárás kedvezőtlen szövetszerkezetű, gyenge minőségű bauxitok és egyéb oxidos, szilikátos, szulfátos, szulfidos, karbonátos ércek dúsításráa szelektív agglomerációt követő flotálással és/vagy ülepítéssel. A bauxit dúsításra vonatkozó szakirodalomban számos közönséges flotálási módszert ismertettek már, de csak olyan gyenge dúsítási hatásfokot értek el velük, hogy a gyakorlatban nem vezethették be még egyiket sem. A szelektív flokulálásra vonatkozóan, nem bauxitra, hanem egyéb ásványokra vonatkozóari szintén jelentek már meg elvi jelentőségű közlemények, melyeknek azonban gyakorlati alkalmazhatóságuk egyáltalán nincsen. Az előbb említett eljárások kezdeti eredményeket is csak ott tudtak felmutatni, ahol az ásványi nyersanyagok kedvező szövetszerkezetűek voltak, azaz, ahol a szokásos flotálási szemnagyságnál 150-300 jum-nál már túlnyomórészt egyedi egykristályokra tudták (töréssel) bontani az érceket. Kedvezőtlen szövetszerkezet esetén az ismert módszerekkel (amelyek olajsavat, oleátot, különböző aminokat és poliaminokat használtak gyűjtőreagensként közönséges flotálási technika mellett) semmiféle dúsulást nem tudtunk elérni, annak ellenére, hogy a reagens kombináció tiszta ásványok keverékéből mesterségesen előállított ércek flotálásánál tűrhető eredményeket adott. Az eredménytelenség azzal magyarázható, hogy a kedvezőtlen szövetszerkezet - igen apró elemi kristályokból álló kőzet - miatt a szokásosnál jóval finomabbra (5-20 jum) kellett törni a bauxitokat, a 167599 10 15 20 25 30 megfelelő feltárhatóság elérése érdekében. A vasoxid ásványokat tartalmazó ércek flotálásánál viszont közismert tény, hogy minél finomabb őrleményt flotálnak, annál inkább nő a vasoxid zavaró hatása, még a közönséges flotálásnál is (150 jum). Különösen erős a goethit iszap zavaró hatása, amely már önállóan 0,5%-os mennyiségben is teljesen lehetetlenné teszi a flotálást (flotációs méreg), ami a bauxitban mindig található legalább ebben a mennyiségben. Ehhez járul hozzá az egyébként szintén mindig jelenlévő hematit hatása. (Nagyobb a mennyisége, és ezért bár a fajlagos hatása nem olyan erős, mégis ugyanolyan jelentős zavart okoz, mint a goethit.) A zavar abban nyilvánul meg, hogy a flotáláskor olyan nagy mennyiségű szívós hab keletkezik, amely az ásványok felületi tulajdonságától függetlenül mechanikai úton magával ragad minden szilárd szemcsét, s ezzel teljesen megszünteti a már ismert módszerek amúgy is csekély szelektivitását. További vizsgálatok során kimutatható volt az is, hogy az ismert leghatásosabb vasoxid nyomó reagensek az iszapflotálás szemcseméretének megközelítésekor szinte hatástalanokká válnak, vagy olyan nagy mennyiségben kell őket adagolni, hogy a küszöbértéket átlépve az alumíniumásványokat aktiválni kezdik, mellyel növelik az alumínium veszteséget, ill. rontják az amúgyis rossz szelektivitást. Kézenfekvőnek látszik az a megoldás, hogy a törés után szelektíven egyesítsük (agglomeráljuk) a vasoxid ásványszemcséket, miáltal lecsökken az aktív felületük, s végeredményben így nem érvényesülhet káros hatásuk. A gyakorlati megvalósítás azonban egyálta-