167591. lajstromszámú szabadalom • Elektroakusztikai átalakító mágneskörrel és eljárás az elektroakusztikai átlakító előállítására

SZABADALMI 167591 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY #Ä% Nemzetközi osztályozás H 04 r 9/02 ^p Bejelentés napja: 1973. XII. 28. (EE-2198) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1975. VI. 28. Megjelent: 1978. V.5. Feltaláló: Balogh Géza, oki. villamosmérnök, Dávid István, villamosmérnök, , Sándor Istvánné, vegyésztechnikus, Budapest Tulajdonos: Elektroakusztikai Gyár, Budapest Elektroakusztikai átalakító mágneskörrel és eljárás az elektroakusztikai átalakító előállítására A találmány tárgya mágneskörös elektroakusztikai átalakító, különösen lengőtekercses dinamikus, és mágneses rendszerű elektroakusztikai átalakító, mik­rofon, hangszóró és hallgató, továbbá a találmány szerinti mágneskörös elektroakusztikai átalakító előál­lítására alkalmas eljárás Mágneskörrel felépített átalakítók két legismertebb változata a lengőtekercses dinamikus átalakító és a mágneses átalakító. Közismert, hogy ezen elektro­akusztikai átalakítók egyik legfontosabb eleme a mágneskör, amely általában az átalakítók legdrágább egysége. Az átalakító mechanikai ellenállóképességét és súlyát döntően a mágneskör határozza meg. Éppen ezért nem közömbös a mágneskör felépítésének mód­ja, pl. egyes elemeinek összeerősítése. A mágneskör legalább két alkatrészből áll, egy keménymágnes anyagból készült állandó mágnesből és egy lágymágneses anyagból készült fegyverzetből. A lengőtekercses dinamikus átalakítók mágnesköre belső, vagy külső mágnesű lehet. Az utóbbi esetben a mágnes gyűrű alakú, a légrésnél nagyobb átmérőjű és lágymágneses anyagból készült két fegyverzet, az alsó és felső fedőlap csatlakozik hozzá. A fegyverzetek, azaz a fedőlapok és a mágnes üzemképes mágneskörré egyesítésének egyik régi módja a csavarokkal, azaz kötőelemekkel történő összeerősítés. Ez a kivitel drága és mechanikai ellenál­lóképessége sem elegendően nagy. A szükséges, hosszú, összefogó csavarokat nem mágnesezhető anyagból, pl. rézből kell készíteni, azért, hogy a mágneses rövidzárt elkerüljék. A csavar(ok) helyét 167591 10 15 20 25 30 vagy úgy biztosítják, hogy a mágneses gyűrű belső átmérőjét megnövelik, vagy úgy, hogy a mágnesben hornyokat, ill. furatokat képeznek ki. Az első esetben csökken a mágnes hasznos felülete, a második esetben a mágnes előállítása költségesebb. A fegyverzetek is drágább kialakításúak, mert furatokkal, ill. menetes furatokkal kell ellátni. A mechanikai ellenálló képes­ség a szorítóerőre van bízva, ami a hődilatáció és egyéb igénybevételre lazulhat és ez a fegyverzetek elmozdulásához vezethet. Közismert, az a megoldás, amely szerint folyékony ragasztóval történik az össze­erősítés. Ez a megoldás vagy nem kellő mechanikai szilárdságot eredményez, vagy drága eljárást kíván; így pl. két komponens (epoxi alapú) ragasztóval végezve a ragasztást, a kötési idő hosszú, a ragasztó keverése, felvitele stb. nehézkes és nem biztosítható „hi­giénikus" sorozatgyártás, s így végső soron ez a kivitel is viszonylag drága. Ezért törekedtek és törekszenek ma is világszerte, az egyszerű technológiájú és „higié­nikus" sorozatgyártást biztosító megoldásokra. Ilyen megoldás a fröccsöléssel hőre lágyuló műanyaggal történő mágneskör összeerősítés. Egyik válfaja szerint kívül-belül fröccsölik a mágneskört, sőt bizonyos tartóelemeket is kialakítanak (pl. az osztrák 236.474 sz. szabadalmi leírás). Hátránya e módszernek, hogy a hőre lágyuló fröccsanyag könnyen benyomul a légrés­be, a szerszám és a mágnesköri alkatrészek szükség­szerűen meglévő méretpontatlansága miatt. A légrésbe nyomult anyag az átalakító rendeltetésszerű működé­sét gátolja. A másik megoldás csak a mágneskör külső felületén, a légréstől távol fogja össze az egyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom