167504. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált tiokarbaminsav-S-alkilészterek előállítására
MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 167504 Bejelentés napja: 1974.1.02. (NO-178) Közzététel napja: 1975. V. 28. Megjelent: 1976. X. 30. Nemzetközi osztályozás: C 07 c 155/00 •iil^liiH Bejelentés napja: 1974.1.02. (NO-178) Közzététel napja: 1975. V. 28. Megjelent: 1976. X. 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1974.1.02. (NO-178) Közzététel napja: 1975. V. 28. Megjelent: 1976. X. 30. Feltalálók: Bordás Barna vegyész 65%, dr. Matolcsy György kandidátus, vegyész 35%, Budapest Tulajd>nos: Növényvédelmi Kutató Intézet, Budapest Eljárás szubsztituált tiokarbaminsav-S-alkilészterek előállítására 1 R1 O \ II A találmány tárgya új eljárás az N-C-SR3 / R2 5 általános képletű tiokarbaminsav-S-alkilészterek előállítására. Ebben a képletben R1 1—4^szénatomos alkilcsoportot és R2 l_4'szénatomos alkil- vagy ciklohexilcsoportot 10 jelent, vagy R1 és R 5 együtt egy 4-6 szénatomos polimetiléncsoportot jelentenek, és R3 2 vagy 3 szénatomos alkilcsoportot jelent. Az új eljárással előállítható tiokarbaminsav-S- 15 -alkilészterek közismert hatásos gyomirtószer-hatóanyagok. Ismert előállítási eljárásaik három alapvető módszeren alapulnak. A 808 753 számú nagy-britanniai és 2 913 326 20 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban közölt módszer szerint egy megfelelően szubsztituált amin savmegkötőszer jelenlétében foszgénnel való reagáltatásával előállított karbamoilkloridot szerves oldószerben vízmentes körül- 25 menyek között egy alkántiol és fémnátrium reagáltatásával készült nátriumalkántioláttal reagáltatnak. Ezt a módszert R. G. Campbell (2 983 747 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) a nehezen kezelhető, tűzveszélyes fémnátrium kikü- 30 szöbölésére úgy módosította, hogy a karbamoilkloridot és az alkántiolt vízmentes cinkklorid jelenlétében reagáltatja egymással. Egy másik, a 3 175 817 és a 3 185 720 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban ismertetett alapvető módszer szerint egy nátriumalkántiolátot szerves oldószerben foszgénnel reagáltatnak, és a kapott alkiltiokarbonilkloridot savmegkötő bázis jelenlétében a megfelelő aminnal reagáltatva jutnak a kívánt tiokarbaminsav-S-alkilészt érhez. A harmadik ismert alapvető módszer abban áll, hogy a megfelelő dialkilaminba hűtés közben szénoxiszulfidot vezetnek, mire a megfelelő dialkiltiokarbaminsav dialkilammóniumsója képződik, majd azt dialkilszulfáttal alkilezve a kívánt tiokarbaminsav-S-alkilésztert kapják (3 133 947 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás). Az előbbiekben ismertetett három módszernek számos hátránya van. Nevezetesen az első két módszer szerint a reakciót vízmentes körülmények között szerves oldószerben, például toluolban vagy xilolban kell végrehajtani. Ezek az oldószerek tűzveszélyesek és az egészségre ártalmasak, és költséges voltuk miatt regenerálásukra, visszanyerésükre van szükség. Mindkét eljárásban a mérgező, kényelmetlen foszgéngázzal kell dolgozni, amely amellett könnyen hidrolízál, és a keletkező sósav súlyos korróziós problémákat vet fel. Foszgén alkalmazása esetén szigorú biztonsági előírásokat és 167504
