167500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás módosított szálasanyagok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. II. 14. (MU-518) Közzététel napja: 1975. V. 28. Megjelent: 1976. X. 30. 167500 Nemzetközi osztályozás: C 08 f 15/26, D 01 f 7/02 Feltalálók: Dr. Dobó János vegyészmérnök 90%, Takács Erzsébet vegyészmérnök 10%, Budapest Tulajdonos: Műanyagipari Kutató Intézet, Budapest Eljárás módosított szálasanyagok előállítására 1 A találmány eljárás módosított szálasanyagok előállítására. A mesterséges szálasanyagok tulajdonságainak módosításával sok eljárás foglalkozik. Ezeknek az eljárásoknak egy részében az eredeti szál-alap- 5 anyagot a szál teljes tömegében módosítják. A PVC-szálak például jobban oldhatóvá tehetők a 2 075 429 számú és a 2 075 575 számú amerikai szabadalom szerint vinilklorid és vinilacetát, valamint a 2 420 565 számú amerikai szabadalom sze- 10 rint vinilklorid és akrilnitril kopolimerizálása útján. Az ismert eljárások másik, jelentős része a felületi tulajdonságok módosítására irányul: így például növeli a szálak felületének hidrofilitását, funkciós csoportokat vezet be a szálak felületére stb., 15 miközben a szálak belseje az eredeti szálanyaghoz képest nem vagy alig változik. A 3 123,434 sz. amerikai szabadalom szerint például akrilnitril polimerek vagy kopolimerek felülete antisztatikussá tehető ojtásos kopolimerizáció útján. Egyes alkal- 20 mázasokban viszont a mesterséges szálasanyagok belsejében kívánatos létrehozni új tulajdonságokat, miközben a szálak felületének jellege változatlan marad. A szálas anyagok ilyen jellegű módosítására eddig kevés figyelmet fordítottak. 25 A találmány célja ilyen típusú anyagok előállítása. Kísérleteink során arra a meglepő felismerésre jutottunk, hogy ez a cél elérhető, ha egy szálképzésre alkalmas polimert vízzel nem keveredő szer- 30 ves oldószerben oldunk, ebben az oldatban olyan vizes oldatot emulgeálunk, amely egy és többfunkciós, gyökös polimerizációra képes monomerekből álló keveréket és adott esetben gyökös iniciátort, valamint egyéb adalékokat tartalmaz, majd az emulzióból szálat képezünk, a szálat vízzel nem keveredő kicsapófürdőben vagy az oldószer elpárologtatásával megszilárdítjuk, és az így előállított szálak diszperz fázisában oldott monomereket hő és/vagy nagyenergiájú sugárzás segítségével polimeresítjük. A fenti eljárásban a vizes fázisba bevitt monomer gyakorlatilag kvantitatívan átalakul térhálós polimerré. Hy módon sajátságos, eddig ismeretlen jellegű, kétfázisú polimer szálat kapunk. A folytonos fázis összetételében és lényeges tulajdonságaiban a szálképző alappolimerből alkotott szállal azonos, ugyancsak e polimer határozza meg a szálfelület tulajdonságait. A diszperz fázis viszont egy térhálós hidrofil polimerből és kisebb vagy nagyobb mennyiségű vízből áll. A polimer szerkezeti anyagok között nagy szerepet játszanak a két, erősen eltérő tulajdonságú, szintetikus polimerből álló anyagok, amelyekben az egyik polimer finom diszperzióban van jelen. Ilyen rendszert alkotnak pl. az ütésálló polimer szerkezeti anyagok. A találmányt megelőzően azonban nem sikerült olyan szálasanyagot előállítani, amely két erősen különböző szintetikus 167500