167477. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4-dihidro-1(2H)- ftálazinon előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. IV. 26. (LE-745) Nagy-Britanniai elsőbbsége: 1973. IV. 27. (20201/73) Közzététel napja: 1975. V. 28. Megjelent: 1976. X. 30. 167477 Nemzetközi osztályozás: C 07 d 51/06 Feltalálók: Bellasio Elvio vegyész, Como, Rodolfi Vincenzo vegyész, Gianantonio Anacleto vegyész, Milánó, Olaszország Tulajdonos: Gruppo Lepetit S. p. A., Milánó, Olaszország Eljárás 3,4-dihidro-l(2H)-ftálazinon előállítására [0 1 A találmány tárgya tökéletesített eljárás az I képletű 3,4-dihidro-l(2H)-ftálazinon és ásványi savas sói előállítására. A dihidroftálazinok hasznos közbenső termékek a gyulladásgátló hatású ftálazino — ftálazin — dionok előállításához, például a 3 557 108, 3 709 886 számú Amerikai Egyesült Államok-beli és a 746 751 számú belga szabadalmi leírás szerint. A 3 557 108 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban a 3,4-dihidro-l(2H)-ftálazinon előállítására leírt eljárásban o-(bróm-metil)-benzoil-kloridot 1,2-diacetil-hidrazinnal reagáltatnak trietil-amin jelenlétében és a képződött 2,3-diacetil-3,4-dihidro-l (2H)-ftálazinont ezután ásványi savakkal 3,4-dihidro-l(2H)-ftálazinonná hid-., rolizáljuk. Ez a módszer bizonyos nehézségeket okoz a félüzemi vagy ipari arányoknak megfelelő nagymennyiségű vegyület előállításánál. E folyamat kedvezőtlen vonása például a stabilitásra és tárolhatóságra nézve káros, halogénezett,, funkciós csoportokat tartalmazó kiindulási anyag ~ használata. Másik negatív sajátság a kiindulási anyagok ára és a nem túl magas kitermelés, különösen, ha az eljárást a laboratóriumi méreteknél nagyobb arányokban hajtják, végre. A 3,4-dihidro-l (2H)-ftálazinon előállítására alkalmas és kereskedelmileg hozzáférhető kiindulóanyag az l(2H)-ftálazinon. A korábbi irodalmi adatok azonban nem biztatóak, mivel azok a kísérletek, amelyekben az l(2H)-ftálazinont fémek segítségével kívánták 3,4-dihidro-l(2H)-ftálazinonná redukálni, mindig negatív eredménnyel jártak, például A. Darapsky és munkatársai (J. Prakt. Chem. 146, 307 /1936/) és S. Gabriel és munkatársai (Chem. Ber. 26, 521 /1893/) leírása szerint. Ezekben a kísérletekben redukálószerként cinket használtak tömény sósavban vagy nátrium-hidroxidban, ami a ftálazingyűrű izoindolin- vagy 2-amino-izoindolin-származékokká való kontrakcióját eredményezte. A Bellasio és munkatársai (Ann. Chim. 59, 443 /1969/) által leírt katalitikus hidrogénezés is nagyon alacsony kitermeléshez vezet. A találmány értelmében meglepő módon azt találtuk, hogy a 3,4-dihidro-l(2H)-ftálazinon magas kitermeléssel állítható elő, korlátozás nélkül a termelés arányait illetően. Az eljárásban a II képletű vegyületet sajátos körülmények között redukáljuk. A redukáló rendszer alapvetően fémet, mint cinket, ónt, alumíniumot és vasat tartalmaz savas közegben. Meglepő módon a fenti fémek magas kitermeléssel képesek az II képletű ftálazinont a megfelelő 3,4-dihidroszármazékká redukálni, ha a savas közeget gondosan ellenőrizzük a hőmérsékletet, a sav típusát és koncentrációját illetően. Közelebbről meghatározva azt találtuk, hogy a redukció kedvezően hajtható végre, ha savas közegként 25%-nál (súly per térfogat) hígabb sósavat 167477