167269. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített dihiroxi- benzolszulfonsav- származékok sóinak előállítására

SZABADALMI 167269 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG . LEÍRÁS Ill Bejelentés napja: 1974. II. 20. (EE-2215) Nemzetközi osztályozás: C 07 c 143/46 ^ÖEr Svájci elsőbbsége: 1973. II. 20. (2395/73.) Közzététel napja: 1975. IV. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1976. XII. 31. Feltaláló: ESTEVE-StXBIRANA Antonio vegyész, Barcelona, Spanyolország Tulajdonos: Laboratorios del dr. Estéve, S. Á., Barcelona, Spanyolország Eljárás helyettesített dihidroxi-benzolszulfonsav-származékok sóinak előállítására A találmány tárgya új eljárás 4-alkil-2,5-dihidroxi-benzolszulfonsavak értékes gyógyászati hatással rendelkező sóinak előállítására. E vegyületek — a nátriumsók kivékelével — új anyagok. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek az (I) általános képletnek felelnek meg — ahol R' jelentése 1—6 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkil-csoport és R jelentése ammónium-ion, valamely rövidszénláncú alkilamin vagy 4—6 szénatomos cikloalkilamin kationja, vagy alkálifém- vagy alkáliföldfém-kation, például lítium-, nátrium-, kálium-, magnézium- vagy kalcium-ion. Az (I) általános képletben az áttekinthetőség érdekében egy vegyértékű kationt tüntettünk fel, nyilvánvaló azonban, hogy a végtermék szerkezete az R kation vegyértékeinek számától függően változik. Az (I) általános képletű vegyületek értékes hemosztajtikus hatást fejtenek ki, és a hajszálerek falának elpattanásával szemben védelmet biztosítanak. Különösen értékes az (I) általános képletű vegyületek azon sajátsága, hogy a megfelelő, azonban R' helyén hidrogénatomot tartalmazó származókoknál lényegesen nagyobb lipofil jelleggel rendelkeznek. A találmány szerint előállított vegyületek hatásideje jelentős mértékben meghaladja az eddig vizsgált vegyületek hatásidejét. Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászati hatását a szakirodalom nem említi. 10 15 20 25 30 Az alkil-hidrokinon-vegyületek szulfonálása, mind a kénsav, füstölgő kénsav, klórszulfonsav és származékai alkalmazásával végzett közvetlen szulfonálás, mind pedig az enyhébb körülmények között, például alkálifém-szulfitokkal vagy -hidrogénszulfitokkal végzett szulfonálás esetén komoly nehézségekbe ütközik. Az első esetben különböző mértékben szulfonált termékek elegye keletkezik, továbbá az alkil-csoport gyakran lehasad a reakció során, és nagymennyiségű p-hidroxi-benzolszulfonsav képződik. A második esetben szennyezőanyagként különböző, színes komplexek képződnek, amelyek nem különíthetők el a kívánt végterméktől. Az eljárás mindkét esetben olyan kis hozamot szolgáltat, hogy ipari méretekben gyakorlatilag nem alkalmazható. (Chem. Abstr. 64, 1966g). Meglepő módon azt találtuk, hogy az (I) általános képletű vegyületeket egyszerű reakcióval és kitűnő hozammal állíthatjuk elő úgy, hogy valamely (II) általános képletű alkil-benzokinont — ahol R' jelentése a fenti — valamely R"-HS03 általános képletű hidrogénszulfit-vegyülettel reagáltatunk —ahol R" rövidszériláncú alkilamin vagy 4—6 szénatomos cikloalkilamin kationját jelenti-, és kívánt esetben a kapott terméket a megfelelő ammónium-, alkálifém- vagy alkáliföldfém-sóvá alakítjuk át. A reakciót aprotikus oldószer jelenlétében hajtjuk végre. Aprotikus oldószerként például ciklohexánt, dioxánt, klóralkánokat és hasonló vegyületeket alkalmazhatunk. 167 269