167212. lajstromszámú szabadalom • Ektoparaziták ellen felhasználható készítmények
SZABADALMI 167212 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS IÉI Bejelentés napja: 1973. II. 22. (BA-2876) A 01 n 9/02 iHf Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1972. II. 24. (P 22 08 618.6) Közzététel napja: 1975. IV. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1976. X. 30. Feltalálók: TELLE Ottó fizikus, Köln, Dr. MÖLLS Hans-Heinz vegyész, Dr. FETTING Karl Ernst gyógyszerész, Leverkusen Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: BAYER AKTIENGESELLSCHAFT, Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság Ektoparaziták ellen felhasználható készítmények i A találmány az ismert ektoparaziticid, az 0,0--dietil-0-(3-klór-4-metilkumarinil-7)-tionofoszfát speciális készítményeire vonatkozik. Nagyobb marhaállományok ektoparaziták elleni kezelésére az ektoparaziticid koncentrátumokat, 5 így a nedvesíthető porokat vagy az emuigálható, illetve vízzel elegyedő oldatokat az alkalmazási koncentrációra hígítják és az így kapott alkalmazásra kész készítményeket permezetőkészülék][segítségével viszik fel az állatok szőrzetére vagy 10 pedig oly módon, hogy az állatokat'áthajtják egy ilyen készítményt tartalmazó fürdőn. Ennek során azonban mindig az tapasztalható, hogy az így elkészített hatóanyag nagy affinitást mutat az állatok szőrzetéhez, és így az állatok a 15 hatóanyag nagy mennyiségét kiviszik a fürdőként szolgáló folyadékból vagya permetléből [I. R. HARRISON et al., J. Sei. Fd. Agric. 10, 568 (1959); I. R. HARRISON et al., Ann. Appl. Biol. 49,588-600 (1961); G. E. THOMPSON ós J. A. F. BAKER, jf 20 S. Afr. vet. med. Ass. 39, 61—67 (1968); D. K. O'NEILL és S. P. HEBDEN Austr.. Vet. J. 44. 344—349 (1968); A. N. SINCLAIR et al. Aust. vet. J. 42,207 (1966); S. P. HEBDEN et. al. Aust. vet. J. 43,73 (1967)]. 25 Az összes ilyen esetben azzal kell számolni, hogy a kezelés során a permetező-, illetve fürdőfolyadékban a hatóanyagmennyiség jelentősen csökken, azaz a beállított hatóanyagkoncentráció erősen lecsökken, amint az első állatok bemennek a fürdőbe. 30 Ezután a kezelés folyamán a koncentráció beáll egy jelentősen alacsonyabb értékre [THOMPSON et.al. Je. S. Afr. vet. med. Ass. 39, 61—67 (1968)]. Azt, hogy a hatóanyagot mennyire hordják ki a permetező-, illetve fürdőfolyadékból, jelentősen befolyásolja a vízkeménység és a szennyezettségi fok. A mindenkor jelenlevő hatóanyagkoncentrációt és az így várható paraziticid hatást csak analízis segítségével lehet ellenőrizni. Ez a gyakorlatban külön műveletet jelent. Minthogy a széles határokon belül változó hatóanyagtartalom veszélyezteti a kezelt állatot és a kezeléssel foglalkozó embereket is, rövid kezelési idő után egy tisztán empirikus úton megállapított hatóanyagmennyiséget, azaz bizonyos mennyiségű emulziós koncentrátumot vagy nedvesíthető port kell utána tölteni. Azt találtuk, hogy olyan ektoparaziticid készítményeket, amelyeknek hatóanyaga nem adszorbeálódik nemkívánatos módon az állatok szőrzetére, oly módon állíthatunk elő, hogy 0,0-dietil-0--(3-klór-4-metilkumarinil-7)-tionofoszfátot nedves aprítással nedvesítő- és/vagy diszpergálószerek jelenlétében nagyon kis szemcseméretűvé alakítunk. Ezáltal a liofób paraziticid részecskék hidratációja jelentősen megjavul és a határfelületi feszültség csökkenésével a vehikulum és a lipofil, nehezen nedvesedő részecskék között egy stabilis, nagy koncentrációjú paraziticid-szuszpenzió állítható elő. 167212
