167018. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1550 C-ig használható tűzálló hőszigetelő anyagok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEI Kn Ä SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. IV. 17. (MA-2470) Közzététel napja: 1975. II. 28. Megjelent: 1976. VI. 30. 167018 Nemzetközi osztályozás: C 04 b 35/00 '•X Feltalálók: Csurgay István vegyészmérnök, Terényi Gyula vegyészmérnök, Budapest Tulajdonos: Magnezitipari Művek, Budapest Eljárás 1550 C°-ig használható tűzálló hőszigetelő' anyagok előállítására 1 A találmány tárgya új eljárás 1550 C°-ig használható tűzálló hőszigetelő anyagok előállítására. Ismeretes, hogy a különféle hőtechnikai berendezések — kemencék, kazánok — termikus hatásfoka nagy mértékben javítható hőszigetelő bélésanyagok alkalmazásával. Különösen kedvező eredmény érhető el, ha a hőszigetelő bélésanyagok közvetlenül a munkatérrel érintkező falazati zónákba építhetők be. Általában ennek határt szab az ismert hőszigetelő tűzállóanyagok viszonylag alacsony alkalmazási hőmérséklete (nagyobb hőmérsékleten a falazatot alkotó idomok zsugorodnak, repedeznek esetleg megolvadnak), továbbá a bélésanyagok csekély szilárdsága és kopási ellenállása. A hőszigetelő tűzállóanyagok előállítására ismert és általánosan használt módszerek közül általában az úgynevezett habosításos technológiát és a kiégő adalékos technológiát alkalmazzák. Mindkét esetben a pórusok képzése a cél a tömör kerámiai mátrixban. Habosításos eljárással ez már a formázás során kialakul, míg kiégő adalékok esetében a hőkezelés során a szerves adalék ég ki és annak helyén pórus marad hátra. (Lásd: Härders, F. és Kienow, S: Feuerfestkunde, 901-905. oldal, megjelent 1960-ban, a Springer Verlag müncheni kiadó gondozásában). Mindkét módszernek vannak hátrányai. Nevezetesen a habosításos technológiával biztosítható ugyan a 0,4—1,0 g/cm3 közötti térfogatsúly, azonban a módszer megvalósítása nagy beruházási költségekkel, jelentős munkaerő-lekötéssel jár. A kiégő adalékos technológia, bár termelékenység szempontjából előnyös, komoly korlátokat szab az 5 elérhető térfogatsúly tekintetében. Általában gépi formázással 1,2—1,3 g/cm3 -nél kisebb térfogatsúlyú terméket előállítani nem lehet. Ismeretesek továbbá olyan eljárások is, amikor a tűzálló idom nyers masszájába pórusos kerámiai 10 töltőanyagot (duzzasztott perlitet, vermikulitot) adagolnak azon célból, hogy biztosítsák a termék alacsony térfogatsúlyát. (Lásd: Albert János: A hőszigetelés kézikönyve, 169-170. oldal, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 119621). Ez utóbbi esetben 15 a termék égetési hőmérséklete a perlit vagy vermikulit adalékanyag alacsony olvadáspontja miatt nem lehet magas, mert ellenkező esetben a termék deformálódik. Egyidejűleg a kapott égetett termék alkalmazási hőmérséklete általában az 20 1200 C°-ot nem haladja meg. Csekély mértékű javítás érhető el nagy tűzállóságú adalékanyagok bevitelével (kianit, timföld, stb.) Ilyenkor az alkalmazási hőmérséklet némileg emelkedik ugyan (maximum 1300 C°), egyidejűleg azonban a ter-25 mék térfogatsúlya jelentősen romlik és általában 1,0 g/cm3 -nél nagyobb. Ezek a termékek kis szilárdsággal rendelkeznek, nagy térfogatsúlyuk miatt hőszigetelő képességűk alacsony értékeken mozog, beépítési, illetve felhasználási területük 30 meglehetősen korlátozott. Az 1,0 g/cm3 vagy 167018
