166856. lajstromszámú szabadalom • Csőzárak, különösen nagy folyadékszállítású szivattyúk nyomócsövéhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A bejelentés napja: 1973. VII. 16. (GA—1140) A közzététel napja: 1974. XII. 28. Megjelent: 1976. X. 31. 166856 Nemzetközi osztályozás: F 16 k 17/00 Feltalálók: Márialigeti József tervezőmérnök 40%, Selmeczi Lajos tervező-csoportvezető 40%, Józsa István irányító-tervező 20%, Budapest Tulajdonos: Ganz-MÁVAG Mozdony, és Gépgyár, Budapest vagon-Csőzárak, különösen nagy folyadékszállítású szivattyúk nyomócsövéhez A találmány csőzár, különösen végcsappantyú, főleg nyíltfelszínű csatornára vagy nyíltfelszínű medencére dolgozó, kis emelőmagasságú és nagy folyadékszállítású szivattyúk nyomócsövéhez. Ismeretes, hogy a szivattyúk nyomócsövébe úgyszólván kivétel nélkül minden esetben automatikus visszafolyásgátló berendezést, megfelelő típusú csőzárat kell beépíteni annak megakadályozására, hogy a folyadékszállítás megszűnése esetén a már megnövelt munkaképességű folyadék, visszafelé áramolva, megnövelt munkaképességét ismét elveszítse, továbbá a szivattyút és az azt meghajtó erőgépet — az üzemivel ellentétes értelmű forgásba hozva — megrongálja. A visszafolyás-gátló berendezésekkel szemben támasztott leglényegesebb követelmények: a gyors zárás, a nagyobb dinamikus hatások nélkül történő, sima záródás és a minimális üzemi ellenállás. A fenti alapvető követelményeknek a csővezetékekben vagy zárt rendszerekben alkalmazott csőzárak leggyakoribb típusai, az úgynevezett belső csappantyúk általában eleget tesznek, a nyílt felszínű csatornára vagy medencére dolgozó szivattyúk, ún. végcsappantyúi azonban a követelményeknek legtöbbször sem mechanikailag, sem hidraulikailag nem felelnek meg. A nehézségek az eddig ismert csőzáraknál, különösen a végcsappantyú-konstrukcióknál egyrészt abból származnak, hogy a csőzár működ-10 15 20 25 30 tető berendezésének két különböző funkciót kell betöltenie, éspedig egyszer a tányér teljes kinyitását, illetve teljes nyitott helyzetben való megtartását, másszor záráskor, a zárás környezetében, a löket utolsó néhány százalékában a tányér és az ellentétes irányban mozgásba jött folyadékoszlop lefékezését. E két funkció nagyban eltérő követelményeket támaszt a működtető berendezés üzemével és szerkezetével szemben, a mozgatott olajmennyiség és a működtető munkahenger térfogata, a kapcsoló vezetékek átbocsátó keresztmetszete és fojtása, a munkahengert alátámasztó födém szilárdsága tekintetében, ami az üzem szempontjából hátrányos kompromisszumokkal biztosítható csupán, vagy költséges túlméretezésekkel jár. Ezzel kapcsolatos üzemi nehézség, hogy nyitáskor rövid idő alatt felgyorsul a szivattyú, gyors nyitásra van szükség. Jó, ha a működtető berendezés hengerében a dugattyú előresiet, s a vákuum beszívja az olajat, de félő, hogy kihajlik a dugattyúrúd. Záráskor viszont kezdetben csak a záróelem súlya hat, lassan sajtolódik ki az olaj a működtető berendezés hengeréből, később segítenek a megfordult áramlás hidraulikus erői. Közben tetemesen megnövekszik a fékezésnél felemésztendő energia. A fékező erők felvételére erős teherhordó födém létesítése szükséges, ami egyébként nem volna indokolt. Másrészt az eddig használt csőzárak működtető 166856