166793. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés stacioner üzemű otto-motor fordulatszámának önműködő szabályozására, főleg motor fordulatszámnak adott fordulatszám-tartományon belül való tartására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÄLMANY A bejelentés napja: 1972. III. 27. (VI —858) A közzététel napja: 1974. XII. 28. Megjelent: 1976. VI. 30. 166793 Nemzetközi osztályozás: G 05 d 13/00 Feltalálók: Czike Sándor gépészmérnök, Kocsis János gépészmérnök, Bánsági György gépész- és villamosmérnök, Hudacsek István villamosmérnök és Horváth Sándor technikus, Budapest Tulajdonos: „VISZEK" Villamosipari Szolgáltató és Kisgépgyártó Szövetkezet, Budapest Eljárás és berendezés stacioner üzemű Otto-motor fordulatszámának önműködő szabályozására, főleg motor fordulatszámnak adott fordulatszám-tartományon belül való tartására A találmány stacioner üzemű Otto-motorok fordulatszámának önműködő szabályozására, főleg a motorfordulatszámnak adott fordulatszám-tartományon belül való tartására vonatkozik, amelynek a motor hengerterébe beszívott tüzelőanyag menynyiségét a fordulatszám arányában elektronikus úton szabályozó áramköre és az adott fordulatszámtartományon kívül esetleg fellépő motorfordulatszámon a motort kikapcsoló biztonsági áramköre van. A különféle munkagépeket meghajtó belsőégésű motorok fordulatszámát a meghajtott gép, mint például utánfutóra szerelt vagy stabil generátor, kompresszor, hegesztődinamó, szivattyú stb. jellegétől függően tágabb vagy szűkebb tartományon belül kell tartani a terhelés 0-maximumig történő változásaitól függetlenül. Ez a fordulatszám-tartomány a kevésbé fordulatszám-érzékeny hajtott gépek esetében általában a névleges fordulatszámérték ±5%-a, az érzékenyebb gépeknél, például olyan generátornál, amely frekvenciaérzékeny híradástechnikai berendezéseket vagy röntgengépet táplál, a fordulatszámérték már 0,5% körül van. A belsőégésű motorok önműködő fordulatszámszabályozó berendezése elvi felépítésében^ semmit sem változott a motorok fejlődése során. Általánosan ma is a gőzgéptervezés első időszakában feltalált röpsúlyos centrifugális regulatort, illetve szabályozót használják e célra. Az ismert újabb szabályozóknál csupán a nehézségi erő szerepét vették át 10 15 20 25 30 szabályozható előfeszítésű rugók, részben a magasabb fordulatszámok, részben a vízszintes tengelyelrendezés miatt és a röpsúlyok gömbalakja módosult egymásba csukódó „sonkákká" a kisebb térfoglalás és a zárt házban való könnyebb elhelyezhetőség érdekében. Ez a szabályozási mód kielégítően ellátja feladatát a Diesel-motoroknál is, részben az alkalmazott viszonylag alacsonyabb fordulatszámok miatt, részben azért, mert az állandó nagy légfelesleggel végbemenő égés a tüzelőanyag-adag gyors változtatásával szabályozható, és így az ennek függvényében változó fordulatszám is. Az Otto-motorok porlasztójánál fentiekkel ellentétben nem minőségi, hanem mennyiségi szabályozással változtatják a fordulatszámot, azaz a szívócsőben a tüzelőanyaggal történő elegyedést végző keverőcső után elhelyezett pillangószelep szögelfordulása biztosítja, hogy a különféle terhelési viszonyoknak vagy fordulatszámigénynek megfelelő mennyiségű benzin—levegő keverék jusson a hengerekbe. A szívócső keresztmetszetét változtató pillangószelep egyúttal biztosítja, hogy a légsebesség a szívótorokban a benzinrészecskéknek a fúvókából való kiszippantásához szükséges ideális 75— 90m/sec értékű legyen. Az Otto-motoroknál a járműüzemmódban szükség van az egész fordulatszámtartományra. A stacioner üzemű motoroknál is ez a szabályozási forma vált általánossá, jóllehet a centrifugális regulátorral vezérelt pillangószelep, 166793