166786. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ezüst- alkanol-amin-komplexből és cikloheptaamilózból álló molekula-zárványvegyületek előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS A bejelentés napja: 1973. XII. 11. (TO—948) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1972. XII. 11. (P 22 60 536.3) A közzététel napja: 1974. XII. 28. Megjelent: 1976. VII. 31. 166786 Nemzetközi osztályozás: C 08 b 19/00 X J Feltaláló: Hadhanyi Andreas, Eschweiler-Bergrath, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: H. Trommsdorf cég, Aachen, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás ezüst-alkanol-amin-komplexből és cikloheptaamilózbói álló molekula-zárványvegyületek előállítására A találmány tárgya eljárás ezüst-alkanol-aminkomplexből és cikloheptaamilózbói álló molekulazárványvegyületek előállítására. A cikloheptaamilóz, más néven /?-dextrin, hét glükózegységből álló ciklikus dextrin. Ez a hat glükózegységből álló «-dextrin és a nyolc glükózegységből álló y-dextrin mellett azon ciklikus dextrinekhez tartozik, amelyeket Schardinger-dextrineknek neveznek és amelyek a gyűrű alakú üregbe idegen molekulák beágyazódásával zárvány-vegyületeket képezhetnek (K. Freudenberg és F. Cramer: Chem. Ber. 83, 296 [1950]). Az üregekbe csak olyan idegen molekulákat lehet bezárni, melyek megfelelő üregalakzattal rendelkeznek. Ismert továbbá, hogy a fémes ezüst és a vízoldható ezüstsók egy sora bizonyos körülmények között hatásos esíraölő szerek (Német Szövetségi Köztársaság-beli 82 951 és 739 511 számú szabadalmak), így például azt ajánlották, hogy vizet kis mennyiségű kolloid ezüsttel sterilizálva tegyenek ihatóvá. Korlátolt mennyiségben koncentrált vizes ezüst-nitrát-oldatot is alkalmaznak, amennyiben el tudják kerülni, hogy ez az oldat az ember bőrével érintkezésbe kerüljön és amennyiben egy sötét elszíneződés nem hátrányos. Kolloid ezüstöt alkalmaznak hatóanyagként esíraölő gyógyszerekben orrüreg kezelésére, valamint sebfertőtlenítésre és kelések kiégetésére. Maráshoz használt, ezüstnitrátból készült stiftek „pokolkő" néven általánosan ismertek. Vízoldható ezüstsók alkalmazása eddig korlátozott volt, mivel a sók koncentrált oldatainak alkalmazása a bőrt olyan erősen ingerlik, hogy ezeket maróoldatoknak tekintjük. 5 C. Moyer és W. Monafo (Ann. N. Y. Acad. Sei., 150, 937 [1968]) jó eredményekről számolnak be égési sebek 0,5%-os ezüst-nitrát-oldattal történő kezeléséről. Ez a gyógymód ma már majdnem az 10 egész világon elterjedt, annak ellenére, hogy alkalmazásánál több hátrány is mutatkozik. így például az égési sebeknek állandóan érintkezésben kell lenniük az ezüst-nitrát-oldattal, ami rendkívül körülményes (J. Withers: Hawaii Med. J. 4, 298 15 [1968]). A kezelt személyeknek a testfelületére helyezett vizes kötések kellemetlenek. Ezen túlmenően az ezüst-nitrát-oldat a vele érintkező tárgyakat erősen szennyezi, a fémből készült tárgyakat ezenkívül még károsítja. Hosszantartó kezelésnél a kö-20 tésben lerakodó ezüst-szulfid hatására ezüstmérgezés is felléphet, és amely a kötés nem tisztítható sötét elszíneződését okozza. Az ezüst-nitrátos kezelés továbbá például hiponatrémiához és hipoklorémiához, valamint methemoglobinémiához vezethet. 25 Azt találtuk, hogy egyszerű módon, cikloheptaamilózbói és valamely ezüstsóból eddig ismeretlen zárványvegyületeket állíthatunk elő, melyek az előbb leírt hátrányoktól mentesek. A találmány tárgyát cikloheptaamilózbói és 30 ezüst-alkanol-amin-komplexből álló I általános 166786