166740. lajstromszámú szabadalom • Függőleges tengely körül forgatható járókerék cinkgőzök kondenzálásához

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. VII. 3. (ME—1244) Nagy-britanniai elsőbbsége: 1969. VII. 4. (33881) Közzététel napja: 1974. XII. 28. Megjelent: 1976. XI. 30. 166740 Nemzetközi osztályozás: C 22 b 19/18 C 22 b 5/16 Feltalálók: Benatt Frank George Simon kohómérnök, Linton Walter Lindsay kohómérnök, Bristol Nagy-Britannia Tulajdonos: METALLURGICAL PROCESSES LIMITED és IMPERIAL SMELTING CORPORATION (N. S. C.) LIMITED közös vállalkozása a Bahama-szigeteken METALLURGICAL DEVELOPMENT COMPANY néven, Nassau, Bahama-szigetek Függőleges tengely körül forgatható járókerék cinkgőzök kondenzálásához i A találmány például cink-olvasztókemencében képződő cinkgőzök kondenzálására szolgáló beren­dezésben alkalmazásra kerülő járókerékre vonatko­zik. Ma már tudjuk, hogy a cinkgőz oly módon kon- 5 denzálható, hogy olyan kondenzálóberendezésen ve­zetik át, amelyben megolvasztott ólmot tartalmazó medence van,, és az ólmot cseppecskék formájában szétszórva juttatják a medence feletti térbe, egy já­rókerék, vagy egy járókerék-sor segítségével. Az ily 10 módon az ólomban kondenzált és feloldott cinkgőzt és cinket fokozatosan nyerik vissza a cinktartalmú ólomnak egy hűtőcsatornában történő cirkuláltatásá­val egy cinkréteg elkülönítése céljából, a megolvasz­tott fémanyag felületén. Ennek a rendszernek az az 15 előnye, hogy a cinkgőz „lökésszerűen" hűl le vi­szonylag magas hőmérsékletről (900°—1000 °C), amelyen viszonylag csekély hajlamosságot mutat a cinkoxiddá való visszalakulásra az azokban a gázok­ban jelenlevő széndioxiddal való reakció eredménye- 20 képpen, amelyekkel keveredik. Egyszerre konden­zálva és feloldódva az olvasztott ólomban, a cink hajlamossága az oxidációra nagymértékben csökken a fém kondenzált állapota következtében, és amikor elkülönül az ólomtól, a cink csak csekély mértékben 25 oxidálódik a felületen. Korábban az olvasztott ólom felfröcskölésére szol­gáló járókerekeket általában egy tengelyen rögzí­tett, négy egyenlő hosszúságú karból álló szerkezet­ként alakították ki, ahol ezek a karok a tengely vé- 30 gén voltak rögzítve; a tengely megfelelően mélyen belemerült az ólmot tartalmazó medencébe, és egy erre alkalmas motor segítségével forgásban volt tart­va. A karokon, azok végein rendszerint kanalak vagy lapátok voltak elhelyezve, ill. a karok ilyen alakúra voltak kiképzve az ólom felfröcskölésének megkönnyítése céljából. A találmány azon a meglepő felismerésen alapul, hogy amennyiben a járókerék karjait nem azonos hosszúságúra választjuk, a kondenzálási művelet tö­kéletesebben megy végbe, és annak hatékonysága fokozódik. A találmány szerinti járókerék lényege, hogy az egymással szomszédos járókerék-karók egyenlőtlen hosszúságúak. A járókerék-konstrukció oly módon van kialakítva, hogy alkalmas megolvasztott ólom­anyagba való legalábbis részbeni bemerítésére és abban történő forgatására, az ólom cseppecskék for­májában való felfröcskölése és szórása céljából. Általában célszerű több kart alkalmazni, rendsze­rint négyet, esetleg hatot. A tapasztalat azt mutatja, hogy a karok számával növekszik a szórás finomsá­ga. Négy olyan kar alkalmazása esetén, ahol két, egymással egyenlő hosszméretű kar hosszabb, mint a két másik kar, amelyek egymással ugyancsak,azo­nos hosszúságúak, és ahol ezek az általában radiáli­sán kinyúló karok a függőleges tengely körül úgy vannak elosztva, hogy mindig egy rövidebb kar egy hosszabb után következik, különösen jó eredménye­ket lehet elérni. Az egyszerűség kedvéért a karok 166740 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom