166682. lajstromszámú szabadalom • Szélessávú zajszegény előerősítő hangfrekvenciás berendezésekhez nagy erősítésváltoztatási lehetőséggel, különösen automatikus szintszabályozási célokra
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. IV. 12. Közzététel napja: 1974. XII. 28. Megjelent: 1976. XIÍ. 31. (BU—654) 166682 Nemzetközi osztályozás: H 03 g 3/32 Feltalálók : Szokolai Zoltán villamosmérnök, 45% Grimm István villamosmérnök, 35% Padár Tibor villamosmérnök, 10% Mátay Andor üzemmérnök, 10% Budapest Tulajdonos: Budapesti Rádiótechnikai Gyár, Budapest Szélessávú zajszegény előerősítő hangfrekvenciás berendezésekhez nagy erősítésváltozíatási lehetőséggel, különösen automatikus szintszahályozási célokra 1 2 A találmány egy univerzálisan felhasználható „kisszintű" erősítő' segítségével lehetővé teszi a néhányszor 10 [xV-os bemeneti hangfrekvenciás feszültségszintek és ugyanazon bemeneten néhány V-os feszültségszintek fogadását a torzítás változatlanul csekély értéke mellett. 5 Az előerősítő fokozatok építésének problematikáját mindig — megvalósítandó kicsiny zaj tényezőt is figyelembe véve — az erősítés nagyságának és a kivezérelhetőség, azaz visszaszabályozhatóság mértékének kompromisszuma jelenti. A torzítás általában a bemeneti jel 10 nagyságával nő, még az automatikus szintszabályozású erősítőkben is. Általában egy ilyen erősítő bemeneti szintfogadása legfeljebb 40—60 dB-es tartományt ölel fel. Tehát néhányszor 100 [i,V-os minimális bemeneti szint feltételezésével a maximális jel legfeljebb néhány- 15 szór 100 mV lehet a bemeneten, ugyanekkor a torzítás általában növekszik. Tehát az általában használatos változó bemenőszintek fogadására alkalmas előerősítő fokozatok hátrányai a következők: —- több bemeneti csatlakozó, 20 — viszonylag csekély erősítés a jobb kivezérelhetőség érdekében, — nem állítható be az optimális zajillesztéshez szükséges munkapont, — a torzítás a bemenőjel növelésével növekszik s a be- 25 menet túlvezérlése viszonylag hamar bekövetkezik. A találmány lényege az, hogy egy visszacsatolt erősítő szintszabályozását az erősítő hurokerősítésének változtatásával oldja meg. A hurokerősítés tág határok közti szabályozhatóságát azáltal valósítja meg, hogy a széles 30 határok közt változtatható szabályozó ellenállás egy olyan viszonylag kis értékű (azaz nagy egyenáramot, tehát jó kivezérelhetőséget biztosító) feltranszformált ellenállással van párhuzamosan kapcsolva, mely azonos pontról vezérelt emitterkövető tranzisztorok kimeneti pontjai közé van kötve. A találmány szerinti készülék az alábbi előnyökkel rendelkezik: — egy bemeneti csatlakozó (jelentős költség és hely) megtakarítást eredményez, — nagy bemeneti impedanciája és igen nagy (100— 200 szoros) erősítése van, — az első fokozat optimális zajtényezőt adó munkapontba állítható, — a torzítás független a bemeneti jeltől (0,1%), sőt a kivezérlés növelésével általában csökken, gyakorlatilag csak a szabályozószerven (pl. tranzisztor, dióda) fellépő torzítástól függ, a bemenet túlvezérlése csak ugrásszerűen igen nagy bemeneti szinteknél következik be és a szabályozási tartomány eléri a névleges kivezérlést biztosító bemeneti jelhez viszonyított + 90 dB-es szintet. A találmány szerinti készülék áramkörét és kihatásait az ábrák szemléltetik: Az 1. ábra az előerősítő automatikus szintszabályozással ellátott erősen leegyszerűsített blokkvázlatát mutatja, a 2. ábra az előerősítő tetszőleges végrehajtó elemmel kivitelezhető (példaképpeni) kiviteli alakját szemlélteti. 166682 1
