166678. lajstromszámú szabadalom • Berendezés víztárolók tűzoltási vízhányadának tartalékolására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. XI. 21. Közzététel napja: 1971. XII. 05. Megjelent: 1976. XI. 30. (BE—1021) 166678 Nemzetközi osztályozás: E 02 b 15/04 E 03 b 11/04 Feltaláló: Benedikt Marcell oki. mérnök, Budapest Berendezés víztárolók tűzoltási vízhányadának tartalékolására i A bejelentés tárgya berendezés tárolófejből és tárolótörzsből álló víztárolók tűzoltási vízhányadának tartalékolására. Az iparban, de különösen a mezőgazdaság korszerű üzemeiben, mindjobban terjed a gáz- és az olajtüzelésnek a termelési folyamatokban való alkalmazása. Ez a körülmény fokozza a tűzveszélyt ezekben az üzemekben. A tűzoltósági szervek kénytelenek emiatt szigorítani a követelményeket, amelyek kapcsán megkövetelik a víztároló szerkezet olyan kialakítását, hogy a lakosság a tűzoltás részére előirányzott tartalék vízmennyiséget ne tudja felhasználni. A feltevés abból indul ki, hogy a tűz kitörésének pillanatában a hálózati áram kimarad, a kutakat működtető szivattyúk leállnak, a tárolótérben tárolt vízmennyiség pedig — ha azt nem tartalékolják — teljes egészében a lakosság által elfogyasztásra kerül. Ebben az esetben a tűzoltás fecskendező berendezései oltóvíz nélkül maradnak és katasztrofális helyzet következik be. A hagyományos megoldás szerint akár hidroforos, akár víztornyos (hidroglobus, vagy vasbetonvíztorony) a víztároló berendezés, a talajba süllyesztett kisegítő víztárolót építettek. Ennek költségei —még a kisebb üzemek esetében is — igen jelentősek és az építőipari kapacitást is terheli. Találmányom azon a felismerésen alapul, hogy a tároló szerkezet törzsében a tűzi-vizet, fejrészében az ivóvizet tároljuk, miáltal a földbe épített, nyo-10 15 más nélküli, tűzoltási tartalék vízmedence létesítése feleslegessé válik. A tűzoltóság általában ún. magasnyomású fecskendőkkel vonul ki a tűzeset színhelyére. Itt egyetlen igényt támaszt csupán; hogy a szükséges vízkészlet rendelkezésre álljon. Különleges hidrostatikai nyomásigénye a tűzoltóságnak nincs, elégséges, ha a szivattyúra ún. „ráfolyással" megy rá a víz. Megemlítendő, hogy a térszín alatti medencénél a szívótömlő, vagy a lábszelep meghibásodása esetén a tűzoltási berendezésekben magukban is üzemzavar keletkezhet. Ha viszont ún. magastárolóból kapja a tűzoltóság a vizet, úgy szívásra nincs szükség, mivel a magastárolóból származó vízadagolás bizonyos kismértékű nyomás alatti vizet szolgáltat a fecskendő szivattyújára. A találmány célja olyan víztároló berendezés kidolgozása, amelynek vízelvételi rendszere lehetővé teszi a fogyasztási célra szolgáló és a tűzoltási célra tartalékolt vízmennyiség egymástól elválasztott fel-20 használását; emellett a vízbevezetés rendszere olyan legyen, hogy a víztároló teljes víztömege folyamatosan cserélődjék. A találmány szerinti berendezés lényege tehát, hogy a vízszivattyút a víztárolóval összekapcsoló és a víztároló legalsó részében végződő vízbetápláló csővezetéke és ebben csak a betáplálást megengedő visszacsapó csőelzáró szerve, továbbá a tárolónak a lakossági vízhányadot tartalmazó felső térfogatrészét a tűzoltási vízhányadot tartalmazó alsó térfogatrésztől elhatároló szintjén végződő és a vízellátó 25 30 166678 1