166559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés acélhuzalok patentírozására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁMÁNY Bejelentés napja: 1973. IV. 20. Közzététel napja: 1974. X. 28. Megjelent: 1976. IX. 30. (DE—815) 166559 Nemzetközi osztályozás: C 21 d 1/46 Feltalálók: Erdődi György oki. gépész- és villamosmérnök, 30% Bodnár Béla oki. gépész- és gazdasági mérnök, 17% Zolnai Dezső oki. gépészmérnök, 17% Kovács László oki. gépészmérnök, 12% Gorondi István oki. kohómérnök, 12% Takács György oki. gépész- és gazdasági mérnök, 12% Miskolc Tulajdonos: „December 4." Drótművek, Miskolc Eljárás és berendezés acélhuzalok patentírozására 1 2 A találmány tárgya eljárás és berendezés acélhuzalok patentírozására. Az acélhuzalok patentírozása önmagában régen ismert és általánosan alkalmazott hőkezelési eljárás, amely egy ausztenítesítési (izzítási) és egy izotermális hűtési (hőntartási) szakaszból áll. Az ausztenítesítést 900 °C körüli, az izotermáiig hűtést 500 °C körüli hőmérsékleten végzik. A patentírozási eljárás két szakaszának gyakorlati megvalósítására különféle megoldások ismeretesek. Az ausztenítesítési szakaszt úgy valósítják meg, hogy az acélhuzalt (általában több párhuzamosan vezetett acélhuzalt) közvetett vagy közvetlen fűtéssel a kívánt hőmérsékletre izzítják. A közvetett fűtéshez különféle áthúzó rendszerű kemencéket alkalmaznak. Ennek a fűtési módnak közismert az a hiányossága, hogy a viszonylag rossz , hőátadás miatt az acélhuzal lassan melegszik fel az előírt hőmérsékletre, ezért vagy az áthúzási sebességet kell alacsonyan tartani, vagy a kemence hosszméretét kell megnövelni. Az előbbi megoldás a termelékenység, az utóbbi a beruházási költségek szempontjából kedvezőtlen. További hiányossága a módszernek, hogy az acélhuzal revésedését bonyolult tüzelési rendszer és védőgáz alkalmazásával is csak mérsékelni lehet, megszüntetni nem. A közvetlen fűtést ismert módon úgy valósítják meg, hogy az acélhuzalon áramot vezetnek át és a keletkező Joule-hőt hasznosítják. Ennél a módszer-10 15 20 25 30 nél az áramnak a huzalba való bevezetése okoz gondot. Az egyik ismert megoldás speciális mechanikus érintkezőszerkezetet alkalmaz. Ennek az a hiányossága, hogy nem eléggé üzembiztos és ezért az áramhozzávezetés bizonytalan. A másik ismert megoldásnál az áramhozzávezetést valamilyen fémfürdőn (például ólomolvadékon) át biztosítják. Ennek az a hiányossága, hogy az ólomfürdőbe a huzalokat pályájuknak (például görgők segítségével történő) megtörése útján merítik be, ezért induláskor a huzalok befűzése nehézkes. A fenti közvetlen fűtési módok esetében is gondot okoz az acélhuzal revésedése. Az acélhuzal további megmunkálása ugyanis csak a reve eltávolítása után lehetséges, ami jelentős idő- és költségráfordítással jár. A revétlenítést általában erős savakkal végzik. A sav alkalmazása részben balesetveszélyes, részben egészségre ártalmas (savgőzök). A patentírozási eljárás másik, izotermikus hűtési szakaszát általában a huzalnak megfelelő hőmérsékletű ólom- vagy sófürdőbe való merítésével végzik. A merítéshez terelő (lenyomó) elemeket, például hengereket vagy görgőket, alkalmaznak. Ezek az elemek azonban nem eléggé üzembiztosak és körülményessé teszik a berendezés kezelését. További hiányossága éjinek a megoldásnak, hogy a fürdő a felizzított huzal belépési helye körül túlmelegszik, így nem biztosítja a kívánatos gyors hűtést, és ezáltal a huzal minőségének romlásához vezet. A probléma megszüntetése érdekében a fürdőt speciális szivaty-166559 1