166519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömör - különösen alumínium - villamos fővezetékről való leágazás létesítésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972. IV. 28. Közzététel napja: 1974. X. 28. Megjelent: 1976. VIII. 31. (VI—866) 166519 Nemzetközi osztályozás: H 02 g 15/00 * ** G/ "%. **> Feltalálók: Dr. Lányi Ferenc oki. mérnök 51 %, Dr. Kardos György oki. gépészmérnök 17%, Mazura János oki. villamosmérnök 17%, Mentler Gyula oki. villamosmérnök 10%, Lóránt Károly elektrotechnikus 5 %, Budapest Tulajdonosok: Villanyszerelőipari Vállalat, 66% Magyar Kábel Művek, 34% Budapest Tömör - különösen alumínium - vezetőhöz való villamos csatlakozó i A találmány tárgya tömör - különösen alumínium - vezetőkhöz való villamos csatlakozó. Tömör áramvezetőkről való villamos leágazás elkészítésére számos eljárás ismert. Ilyenek pl. a hegesztés, a forrasztás és a csavarozás. A leágazások 5 ezen módjai réz esetében általában megfelelő eredményt adnak, alumínium kötésére azonban - főleg a ma már elterjedt lágy alumíniumból készült tömör kábelereknél - teljesen megbízhatónak csak a hegesztés minősíthető. Az alumínium hegesztése azon- 10 ban különleges szakképzettséget igényel, nehezen szállítható berendezések szükségesek hozzá, és sok helyen a környezet veszélyeztetése miatt - pl. tűzés robbanásveszélyes helyeken - nem is alkalmazható. A villamos szerelések oldható kötései alumínium 15 esetében ezért szinte kizárólag csavarok alkalmazásával készülnek. Mivel a csavar által a kötés helyén összeszorított alumínium vezetők hőtágulási együtthatója kereken a kétszerese az acélcsavarénak, továbbá mivel a vezeték maga a rajta átfolyó áram ha- 20 tására jobban is melegszik, mint a csavar, a ciklikus terhelések során a hőtágulásukban korlátozott alumínium vezetőkben a kötés helyén igen magas mechanikai igénybevétel, folyás, maradó alakváltozás, érintkezési erő- és igénybevétel letörés, alumínium- 25 oxid képződés következik be, ami a kötés élettartamát lerövidíti. E tény az alumínium egyébként rendkívül kívánatos alkalmazásának legnagyobb, sok esetben egyetlen akadálya. Ez a felismerés vezetett ahhoz a gondolathoz, hogy 30 olyan kötési mód kerüljön kialakításra, amelynél az eltérő hőtágulások által okozott átmeneti igénybevétel növekedés elmarad. Ez olyan érintkező felület esetén oldható meg, amelynél az alumínium vezető fogja közre a nála kisebb hőtágulású, villamosan jól vezető anyagból készült kötőelemet, vagy e kötőelemet és a leágazó vezetéket együttesen. A találmány szerinti villamos csatlakozó a fenti feladatot oly módon oldja meg, hogy rugalmas és jó villamos vezetőképességű anyagból készült, önmagában, vagy a csatlakozó (leágazó) vezetékkel együtt a tömör vezetőben (fővezetőben, csatlakozó testben) létesített lyukba, vagy zsáklyukba szorosan illeszkedő teste a belsejében, vagy csőszerű és/vagy felhasított végén a hozzá képest a lyuk (zsáklyuk) tengelye irányában elmozdítható, a csatlakozó testét a lyuk (zsáklyuk) palástfelületéhez, vagy annak pereméhez feszítő elemet (pl. feszítőcsavart, feszítőéket, feszítőtüskét, feszítőanyát) tartalmaz. A találmány szerinti megoldást példaképpen az 1-5. ábrák szemléltetik. Az 1. ábrán az 1 tömör fővezetékhez a forrasztható 2 leágazóvezetéket kell csatlakoztatni. E célra az ugyancsak forrasztható fémből készült, egyik végén négy azonos nagyságú részre felhasított 3 kötőelem szolgál. Utóbbi és az 1 fővezeték villamos érintkezése az 1 fővezetékbe fúrt zsáklyukban azáltal jön létre, hogy az e zsáklyukba szorosan illeszkedő 3 kötőelemnek a felhasított vége felé elkeskenyedő belső menetébe behajtható 4 feszítőcsavar a 3 kötő-166519 1
