166365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxigéntartalmú vizes oldatban lévő eltérő koncentráciíjú anyagok kvantatív meghatározására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. VI. 16. (BO—1383) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1971. VI. 18. (P 21 30 340.2) Közzététel napja: 1974. X. 28. Megjelent: 1976. IV. 30. 166365 Nemzetközi osztályozás: G 01 n 31/14 Feltalálók: Dr. Hagen Alexander vegyész, Tutzing/Obb., Dr. Gruber Wolfgang vegyész, Garatshausen/Obb., Dr. Bergmeyer Hans Ulrich vegyész, Tutzing/Obb., Dr. Jaworek Dieter vegyész, Tutzing/Obb., Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Boehringer Mannheim GmbH. Mannheim- Waldhof, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás oxigéntartalmú vizes oldatban levő eltérő koncentrációjú anyagok kvantitatív meghatározására i A találmány tárgya eljárás anyagok kvantitatív meghatározására oxigéntartalmú vizes oldatban, oxidációval vagy redukcióval, oxigénátvivő enzimek jelenlétében. A találmány tárgyát képezi továbbá a fenti eljárás kivitelezésére szolgáló berendezés is. 5 Az oxigénátvivő enzimek szubsztrátjait a technikában és a klinikai gyakorlatban igen nagy számban határozzák meg folyamatos és kvantitatív módon. Ezeknél az eljárásoknál általános probléma az, hogy ezeket a meghatározásokat gyorsan és egyszerűen, vagyis különleges 10 tisztítási és elválasztási műveletek nélkül hajtsák végre úgy, hogy a meghatározandó anyagot kémiailag kvantitatív módon mérhető termékké alakítsák. Erre a célra gyakran enzimatikus átalakításokat használnak. így például a D-glükózt a glükózoxidáz enzim segítségével, 15 molekuláris oxigén jelenlétében glükonsavvá oxidálják. Eközben az egyidejűleg képződő hidrogénperoxidot valamely leukoszínezékkel színezék képződése mellett reagáltatják, a glükóz mennyiségével ekvivalens színezék extinkcióját fotométerrel mérik. 20 Ennek az eljárásnak, amely jellegzetes példája számos szubsztrát, így például a húgysav, galaktóz stb. meghatározásának, számos hátránya van. így az, hogy a biológiai mintákat általában fehérjementesíteni kell, ami egy további műveletet jelent. Hátránya az eljárásnak még az 25 is, hogy viszonylag hosszú időt vesz igénybe, úgyhogy szériavizsgálatoknál csak az igen költséges automata analizátorok alkalmazásával lehet nagyszámú mintát megvizsgálni. Ezért a vércukor vizsgálatához kialakítottak már 30 olyan készülékeket, amelyeknél a mérés alapját az oxigénmeghatározás képezi és amelyeknél egyes fenti hátrányok nem lépnek fel. Itt úgy járnak el, hogy oxigént érzékelő elektróda segítségével mérik valamely oldat oxigéntartalmát. Glükózoxidáz hozzáadása a glükóz oxidációját eredményezi, oxigénfelhasználódás mellett. Az oxigénkoncentráció változását — ami az átalakult glükóz mennyiségével arányos—az elektróda segítségével mérik. Ennél az eljárásnál a mintákat nem kell fehérjementesíteni, a mintavétel és a mérési eredmény elkészülése közötti idő rövidebb és a nem specifikus indikátorreakciók elmaradása miatt a módszer rendkívül specifikus. Ennek az eljárásnak is van azonban még számos hátránya, így a vizsgálandó minta térfogatát hiteles mérőpipetta segítségével kell megállapítani, ami nemcsak munkatöbbletet jelent, hanem hibalehetőségek forrása is. Vannak szakaszos eljárások is, ezeknél az egyik az oxigéntérzékelő elektródát tartalmazó mérőcellát meghatározott mennyiségű reagenssel kell megtölteni. Ennél a megoldásnál hátrányt jelent, hogy légbuborékok képződhetnek az elektróda felületén, és ezek zavarják a meghatározást. A kevert oldatba meghatározott menynyiségű mintát kell beadagolni és a mérési értéket meghatározott idő múlva kell leolvasni. Új mérés elvégzéséhez a cellát ki kell üríteni. Ha a mérőrendszer néhány órán át nem üzemelt, úgy bonyolult és hosszadalmas, újbóli beállítás szükséges valószínűleg az elektródafelület változásai miatt. Ezért kidolgoztak már egy olyan eljárást is, ahol az oxigént érzékelő elektróda körül állandóan ol-166365 1
