166338. lajstromszámú szabadalom • Rekesz sertések helyben való hízlalására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1968. VII. 20. (IA—542) Közzététel napja: 1970. IV. 8. Megjelent: 1976. III. 31. 166338 Nemzetközi osztályozás: A 01 k 1/00 Feltalálók: dr. Bajor Ferenc oki. mg. mérnök, Budapest 35%, Mocsáry József oki. mg. mérnök, Budapest 25%, Vincze György oki. gépészmérnök, Budapest 23%, Lakos Ferenc oki. mg. mérnök, Budapest 10%, Sólymos Ferenc oki. közgazda, Budapest 7%. Tulajdonos: Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása, Budapest Rekesz sertések helybenvaló hízlalására i A találmány sertéshizlaló rekesz, amely biztosítja a értések áthelyezés nélküli hizlalását mindig optimális alapterületen és optimális etető vályúhosszal. Mint ismeretes, a sertéshizlalás eredményességét döntően befolyásolja a sertések hizlalás alatti áthelyezése, 5 elhelyezési helyük változtatása, valamint a rendelkezésre álló alapterület. Ezen fenti feltételek figyelembevételével jelenleg kétféle hizlalási megoldást alkalmaznak. Az egyik esetben a sertéseket a hízásuknak, illetve növekedésüknek megfelelően mindig nagyobb és nagyobb re- 10 készbe helyezik és ily módon biztosítják az optimális alapterületet. Ennek a megoldásnak azonban hátránya, hogy a sertéseket hizlalás közben át kell helyezni, ami a sertések hízását, illetve fejlődését károsan befolyásolja. A másik megoldás, hogy a sertéseket egy azonos re- 15 készben hizlalják és megpróbálják az optimális alapterületet biztosítani. Az optimális alapterület sertéshizlaló rekesz esetén az, amely megfelel a sertések által igényelt fekvőtérnek és annál nem nagyobb, de ugyanakkor a rekesz hossza biztosítja, hogy a rekeszben tartott összes 20 sertés egy időben elfér a vályú mellett. Az optimális rekesz alapterülettel elérhető, hogy különösebb emberi munkaerő igénybevétele nélkül az állatok tisztán tartják fekvőhelyüket és tekintettel arra, hogy csak a trágyatéren trágyáznak, a páraképződés minimálisra csökkent- 25 hető. Optimális alapterület esetén tehát legkedvezőbb mikroklíma érhető el, a szükséges emberi munka is ekkor a legkevesebb, ugyanakkor a sertések felesleges mozgást nem végeznek. Az eddig ismert, egy helyben történő hizlalásra szol- 30 gáló sertéshizlaló rekeszek azonban nem tudták az optimális alapterületet biztosítani. Ugyanis a sertések hízása által nő a szükséges vályúhossz, és ha ennek megfelelően az egyik oldalfalat eltolva növelik a rekesz alapterületét, annak alapterülete a sertések által igényelt fekvőtér szükségletnél nagyobb mértékben nő meg. Ha viszont a növekvő fekvőtér szükségletnek megfelelően változtatják az állítható oldalfal helyzetét, akkor nem áll elegendő etetővályúhossz a rendelkezésre. így tehát az ismert egyhelyben történő hizlalásra alkalmas rekesz nem tudta az optimális alapterületet biztosítani. Ezért mindmáig kénytelenek az optimális alapterületet áthelyezéses hizlalással biztosítani, ami viszont az áthelyezés miatt hátrányos. A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbölése és egy olyan sertéshizlaló rekesz létesítése, amely egyhelyen történő hizlalásra alkalmas és biztosítja az optimális alapterületet. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a fenti célnak eleget tehetünk, ha a sertéshizlaló rekeszt úgy alakítjuk ki, hogy a trágyatér nem fut végig a hizlalórekeszek és a vályúból táplálkozó sertések mögött ily módon csupán a közlekedőtérnek kell szabadon maradnia. Ugyanakkor a vályúnál táplálkozó sertések egy része táplálkozás közben a trágyatér fölött is helyet foglal. A találmány tehát sertéshizlaló rekesz, amelynek etetővályúja és az etetővályúval párhuzamos, a vályúból táplálkozó sertések által szabadon hagyott közlekedőtérre és a trágyacsatornába torkolló trágyatere van. A találmány lényege, hogy a trágyatér a rekesz egyik végében van elrendezve és a rekesz etetővályúra 166338 1
