166267. lajstromszámú szabadalom • Ioncserélő berendezés és eljárás nagytisztaságú víz előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. ül. 7. (MA-2458) Közzététel napja: 1974. VII. 27. Megjelent: 1978. ül. 10. 166267 Nemzetközi osztályozás: B 01 j 1/06 Feltaláló: dr. Szabó Zoltán akadémikus, egyetemi tanár, 10%, dr. Horváth Zsuzsa adjunktus, a kémiai tudományok kandidátusa, 90%, Budapest Tulajdonos: MTA Központi Hivatala, Budapest Ioncserélő berendezés és eljárás nagy tisztaságú víz előállítására A találmány nagytisztaságú víz előállítására alkalmas olyan ioncserélő berendezésre vonatkozik, amelynek vatta formájú kation-, anion- és kelátképző ioncserélő cellulózokból szendvics-cszerűen rétegzett szűrőpatronja van. A találmány szerinti berendezés az ioncserélő gyantával vagy desztillálással tisztított vizekben megmaradt kation és anion szennyezéseket eltávolítva állítja elő a nagytisztaságú vizet. A vizek és oldószerek nagyfokú (ultra) tisztasága számos korszerű ipari és kutatási terület követelménye. A félvezető ipar és a gyógyszeripar az a két nagy iparág, ahol a szokásos ioncseréléssel vagy desztillálással nyerhető vizekben még mindig fellelhető nyomelemek, réz, cink, vas, ólom zavaró hatásúak, ezért nagytisztaságú vízre van szükségük, tehát a gyantán ioncserélt vagy desztillált víz továbbtisztítására. A szakirodalomban a Philips Laboratories az Analytical Chemistry (1971, 43, 69l>ben megjelentetett cikkben összefoglalva tárgyalja az egyes tisztítási eljárásokat és a tisztítás eredményeként nyert _0 ultra-tiszta vizek minőségét. A cikkben jelen találmány tárgyát képező kation-, anion-, és kelátképző ioncserélő cellulóz szendvics-szerű oszlopán történő tisztítás nem szerepel. Az említett iparágakon kívül kutatólaboratóriumokban, akár katalitikus kutatás- 25 nál, akár biokémiai kísérleteknél vagy klinikai laboratóriumokban szükség van, ha nem is minden esetben ultra-tiszta, de legalább un. szelektív tisztaságú vízre, vagyis bizonyos ionoktól, anyagoktól feltétlenül mentes vízre. (Pl. bizonyos élesztőgombák, baktériumok, ^ stb. hatása nehézfémnyomoktól függ.) Gíwantscheff: 10 15 Das Dithizon und seine Anwendung in der Mikro- und Spurenanalyse, Verlag Chemie 1972. könyvében a 24. oldalon arról ír hogy ioncserélő gyantákból gyanta részecskék juthatnak a tisztított vízbe, mint szennyező anyagok. Ioncserélő cellulózokról és alkalmazásukról részletes tájékoztatás nyújt M. Rybák, Z. Broda, IJML Hais: Saulenchromatographie an Cellulose Ionenaustauschern, G. Fischer Verlag 1966, 51-101 oldal, valamint Z.A. Peterson: Celluloäe Ion Exchangers, 1970. Ez utóbbi 400 oldalas monográfia a North Holland kiadó Laboratory Techniques in Biochemistry and Molecular Biology sorozatban jelent meg. Oszlopként porszerű vagy apró szálas formában (floc) a szokásos módon alkalmazzák az ioncserélő cellulózokat, kation, vagy anioncserélő oszlopot készítenek és ezen folyatják át az oldatot. Az eljárás vatta formában és szendvics-szerűén való alkalmazása nem szerepel az említett összefoglaló munkákban. Az ioncserélő gyantákat un. kevert ágy formájában (kation- anioncserélő összekeverve) desztillált víz készítésére alkalmazzák, de ez értelemszerűen nem szendvics-szerű elrendezés. JJ>. Guthrie: Ion Exchange Cottons (Ind. and Eng. Chem. 1952. 44, 2187) valamint Ion Exchange Celluloses for Chromatographic Separations (Ind. ang Eng. Chem. 1960. 52,. 935) című cikkében részletesen foglalkozik az ioncserélő cellulóz anyagokkal, azok formáival és azokkal az esetleges alkalmazási lehetőségekkel, amik jó tulajdonságaikból következnek. Alapos tanulmánya azonban sem azok szendvics-szerű kiképzéséről, sem 166267