166252. lajstromszámú szabadalom • Redőnyszerkezet
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. VII. 13. (KO-2441) Közzététel napja: 1974. IX. 28. Megjelent: 1978. III. 10. 166252 Nemzetközi osztályozás: E 06 b 9/20 /:•- •. Kovács Imre, főmérnök, Lukács István, főmérnök, Molnár István, technikus, Budapest Redőnyszerkezet 1 A találmány redőnyszerkezet főleg egyesített szárnyú nyílászáró szerkezetekhez, amely redőnyszerkezetnek csapágyakban megtámasztott tartórúdja, a tartórúdra göngyölödő textiljellegű redőnypalástja, göngyölítőeleme, továbbá rögzítőelemei vannak, a redőnypalást föl- és legöngyölítése pedig a nyílászáró 5 szerkezet keretén kivezetett göngyölítő elem segítségével történik. Ismeretes, hogy az üvegfelületű nyílászáró szerkezetek igényelnek olyan járulékos árnyékoló szerkezeteket, amelyek a napsütéses hónapokban lehető- 10 séget biztosítanak a nemkívánt mértékű bevilágítás és/vagy hőhatás kiküszöbölésére. Közismert, hogy -főleg a hőhatás elleni védekezés szempontjából — az a kívánatos, ha az árnyékoló szerkezet a megvédendő tértől minél távolabb helyezkedik el. Eszerint a 15 nyílászáró szerkezetnek a helyiség felé néző belső oldalán elhelyezett sötétítő vagy árnyékoló függönyök, redőnyök, spaletták a legkevésbé hatásosak, a kétrétegű nyílászáró rétegei között elhelyezkedők közepes hatékonyságúak, míg az épület külső oldalán 20 elhelyezkedők a legkedvezőbbek. A sötétítő illetve árnyékoló szerkezetek elhelyezése különös nehézséget okoz az un. egyesített szárnyú (pl. Teschauer-rendszerű) nyílászáróknál. Itt ugyanis az épület külső oldalán elhelyezett árnyékoló 25 szerkezetek a nyílászárók szerkezeti sajátosságai miatt vagy egyáltalán nem vagy csak nagy nehézségek árán és igen bonyolult módon helyezhetők el. A helyiség felé eső oldalon — esetleg a nyílászárótól teljesen függetlenítetten — aránylag könnyebben megoldható 30 az árnyékoló szerkezet elhelyezése, ez azonban, mint említettük, nem célravezető. A legkedvezőbbnek látszanék az, ha az árnyékoló szerkezetet az egyesített szárnyú nyílászáró üvegmezői közé lehetne helyezni. A két üvegmező között azonban a szokványos kialakítású és méretű nyílászárók esetében csupán 3—5 cm szabadon maradó tér van, és ezért az ismert szerkezetű gördülő textilredőnyök (roletták) egyike sem alkalmas az egyesített szárnyú nyílászárókba való beépítésre. Felmerülne a „zsaluzia" jellegű nyílászárók alkalmazása is, amely esztétikailag tetszetős és korszerű megoldásnak számít. Hátránya azonban, hogy költséges, nem teljesen üzembiztos és amellett a két üvegsík között legalább 50-60 mm szabad térnek kellene lennie ahhoz, hogy a zsaluzia beépíthető legyen. A zsaluziának a belső tér felé eső oldalon való alkalmazása a már említett épületfizikai hátránytól eltekintve azzal a kedvezőtlen körülménnyel is jár, hogy a belül elhelyezett árnyékoló szerkezet (és ez nemcsak a zsaluziára, hanem a többi megoldásra is ugyanígy érvényes) nagymértékben akadályozza a nagyfelületű modern nyílászárók esetében azok -forgatással,billentéssel stb való -működtetését. A hagyományos rugós vászonredőnyök (un. roletták) egyesített szárnyú nyílászáróknál ugyancsak nem alkalmazhatók. Ezek még a zsaluziánál is nagyobb helyigényűek. Emellett ilyen esetben a működtetésük szinte megoldhatatlan. Nem jobbak a tapasztalatok az előregyártott épületeknél gyakran használt árnyékoló textilfüggönyök esetében sem. Ezek anyagigényesek, 166252
