166184. lajstromszámú szabadalom • Acélkötél és eljárás ennek előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. V. 10. (BE-1087) Közzététel napja: 1972. II. 28. Megjelent: 1977. XI.30. 166184 Nemzetközi osztályozás: D 07 b 1/08 Feltaláló: néhai Mikhail Ivanovich Gridnevsky mérnök, Gennady Mikhailovich Dmitriev mérnök, Beloretsk, Szovjetunió. Tulajdonos: Beloretsky Ordena Tduvogo Krasnogo Znamehi Metallurgichesky Kombinat imeni M.I. Kálinina, Beloretsk, Szovjetunió. Acélkötél és eljárás ennek előállítására A találmány tárgya acélkötél és ennek előállítására alkalmas eljárás, közelebbről megjelölve olyan acélkötél, amelynek közepén acélból levő belső kötélér van kialakítva. A találmány szerinti megoldással előállított acélkötelet ott lehet különösen jól alkalmazni, ahol a kötél húzásra, csavarásra és hajlításra egyaránt igénybe van véve és ahol főként arra van szükség, hogy az alkalmazott acélkötél jó hajlékonysági tulajdonságokkal rendelkezzék. 5 Ismeretesek azok az acélkötelek, amelyek az acélkötél külső részén található, többeres, sodrott acélpászmákból vannak kialakítva, e sodrott acélpászmákat azonos átmérőjű huzalok alkotják, amelyek egymáshoz egy ponton fekszenek fel és egy, a kötél belsejében haladó belső kötélérre vannak ráhajtva, amely olyan acélhuzal-pászmából áll, mint a rátekert többi acélhuzalpászma. Ha az így előállított acélkötélre húzó, hajlító, vagy csavaró igénybevétel hat, akkor a kötélben ébredő 10 feszültségek az egyes elemi szálakon egyenlőtlenül oszlanak el. A kívül lévő acélhuzal-pászmák — tekintettel a kettős ráhajtású kialakításra — axiális irányú terhelés esetén és csavarási igénybevétel alatt jobban megnyúlnak, mint az acélkötél belsejében lévő acélhuzal-pászmák, amelyek csupán egyszeres ráhajtással vannak kialakítva. Ennek a következménye viszont az, hogy az acélkötélen belül lévő elemi szálak nagyobb fajlagos terhelésnek vannak kitéve, mint az acélkötél külső felületén elhelyezkedő pászmák. Azokon az 15 érintkezési pontokon, amelyek az acélkötél külső pászmái és a belül lévő kötélelemek között vannak, nagy feszültségkoncentrációk keletkeznek, amelyek az acélkötél idő előtti elfáradásához és tönkremeneteléhez vezetnek. A huzalpászmákat szokásos ezért — avégből, hogy a huzalok egymáshoz szorulása következtében fellépő nagy feszültségeket ki lehessen küszöbölni - a huzalpászmák közötti vonalérintkezéssel kialakítani. Ezt úgy 20 érhetjük el, hogy a több elemi szálból álló pászmában lévő valamennyi acélhuzalt azonos ráhajtási hosszúságban csavarjuk meg. Az acélhuzal-pászmákat különböző átmérőjű elemi szálakból szokás összeállítani azért, hogy az acélkötél kielégítő merevséggel rendelkezzék és ugyanakkor a huzaloknak a kötél teljes hosszúságában azonos •hosszúságú vonalérintkezést lehessen biztosítani. Ugyané célból a különböző átmérőjű acélhuzalokat 25 egymással felváltva helyezzük el a kötélpászmákban. E kivitel előnyös tulajdonsága következtében az elemi szálak közötti érintkezési felület megnő és az egyes huzalok egymáshoz szorításakor a feszültségek egyenletesen oszlanak el. Ugyanakkor azonban a húzási igénybevétel esetén az acélkötél belső magját képező kötél-pászma és az acélkötél külső felületén elhelyezkedő pászmák egyenlőtlen megnyúlását nem lehetett kiküszöbölni. 30 Ezt az egyenlőtlen nyúlást egy olyan belső kötélér illetve kötélpászma alkalmazásával lehetett némileg csökkenteni, amelynél az egyes pászmák a teljes kötélkialakításnak megfelelően vannak elkészítve. 166184