166179. lajstromszámú szabadalom • Lerakodásra hajlamos anyagot hordozó párával és/vagy hűtőfolyadékkal üzemelő vegyipari keverőkondenzátor
SZABADALMI 166179 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY ^ÉÉ^» Nemzetközi osztályozás F 28 b 3/04 iiif Bejelentés napja: 1972. III. 27. (AU-267) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1974 -IX - 28 Megjelent: 1977. X. 14. Feltaláló: Tulajdonos: Harsányi József oki. gépészmérnök 60%, ALJJTERV Alumíniumipari Tervező Márton Mihály oki. gépészmérnök 20%, Vállalat, Budapest Antoni Péter oki. gépészmérnök 20%, Budapest Lerakódásra hajlamos anyagot hordozó párával és/vagy hűtőfolyadékkal üzemelő vegyipari keverőkondenzátor A vegyipar számos területén a technológiai folyamat során nagymennyiségben keletkező párát le kell csapatni és gázt el kell távolítani. Ezt a műveletet többnyire vákuum alatt dolgozó keverőkondenzátorral végzik el. A párák lecsapatása a készülékbe beadott hűtőfolyadék — általában hűtővíz — segítségével történik, miközben a gázokat folyamatosan elszívják. A keverőkondenzátorok különböző típusainak konstrukciós kialakítása az alkalmazási terület függvénye. Más konstrukciós kiképzése van a kondenzá- 5 tornak ha a párák és a hűtőfolyadék nagymennyiségű kiválásra hajlamos anyagot tartalmaznak, ami a hűtőfolyadék betáplálófuvókáit vagy résnyílásait eltömi, lerontva a teljesítményt, és más a kiképzés, ha a hűtőközeg és a pára szennyező anyagot nem tartalmaz. Az ismert keverőkondenzátor konstrukcióknál látható az a törekvés, hogy növelni igyekeznek a kondenzálásra beadott hűtőfolyadék felületét (F) és a hőátadási tényezőt (k), vagyis a k.F szorzatot. A 10 kondenzátorokban annál jobb a hő- és az anyagátadás, minél nagyobb a pára és a hűtőközeg érintkezési felülete, ahol a pára mintegy belekondenzálódik a hűtőközegbe. Ezt azonban nem lehet minden esetben biztosítani. A vegyiparban általában nagy szilárdanyagtartalmú lúgos vagy savas közegből keletkező párát kell lecsapatni nagy keménységi fokkal bíró iszapos ipari vízzel. Ilyen feltételek mellett a kondenzátorban kiválások keletkeznek, ami az üzemvitel során sok nehézséget okoz és a pára lecsapatása rossz hatásfokkal 15 biztosítható. Az elrakódások növekedésével a kondenzátor páralecsapási képessége tovább csökken. Az ismert keverőkondenzátor típusok közül legelterjedtebbek a tálcás rendszerű keverőkondenzátorok, amelyeknél az áramló párák útjába kaszkádszerűen tálcák vannak elhelyezve. A legfelső tálcára vezetik be a hűtővizet, ami a párával ellenáramban haladva felmelegszik közel a pára nyomásának megfelelő telítési hőmérsékletig. E megoldás hátránya, hogy a pára nem jól keveredik a hűtővízzel, így nagy a fajlagos 20 vízfogyasztás, a rossz hatásfok miatt a berendezés igen nagyméretű, s a modern kondenzátor építésében szokásos párasebességek mellett nagy áramlási ellenállása van, azonkívül érzékeny a hűtővíz tisztaságára, mivel a kiválások a tálcák apró furatait eltömik, ami további hatásfokromlást eredményez. Egy másik ismeretes keverőkondenzátor típusnál (1. Pattantyús kézikönyv 4. kötet 524. old. 12.2.a. ábra) a hűtőfolyadékot porlasztófuvókákon keresztül finoman porlasztott alakban juttatják a kondenzátor 25 páraterébe, s ezáltal nagy fajlagos felületet állítanak elő. E megoldás hátránya, hogy a finom porlasztáshoz nagy nyomásesésű fúvókákra van szükség, ami tetemes szivattyúzási teljesítményt igényel, azonkívül igen érzékeny a felhasznált víz minőségére. A vízben lévő szilárd szemcsék és az oldott sók kiválása a fúvókák relatív kis furatait eltömik, ezzel a hűtőhatás leromlik és az üzemvitelben zavarok lépnek fel. Vegyipari alkalmazás esetén a savas vagy lúgos zagyokból felszabaduló párák finom, mikron nagyságrendű szilárd 30 szemcséket ragadnak magukkal, ezek üzemi tapasztalatok szerint a porlasztók környezetében is kiválnak, és 166179
