166139. lajstromszámú szabadalom • Eljárás töltőanyag előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. X. 14. (PE—846) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbségei: 1971. X. 18. (WP C 09 c/158 421), 1971. X. 18. (WP C 09 c/158 420), 1972. II. 18. (WP C 09 c/160 962), 1972. II. 18. (WP C 09 c/160 963) Közzététel napja: 1974. VIII. 28. Megjelent: 1976. V. 31. 166139 Nemzetközi osztályozás: C 09 c 3/00; C 09 k 3/10 J Feltalálók: Dr. Ohristakudis Dimitrios természettudományok doktora, Dr. Helling Siegfried mérnök, Menzel Fritz mérnök, Kleinmaehnow, Dr. Rast Alfred mérnök, Dr. Rentrop Karl-Heinz természettudományok doktora, Dr. Teubel Johannes természettudományok doktora, Troefos Heinrich vegyészmérnök, Freiberg, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Peftrolchemiisches Kombinált Schwedt, Schwedt, Német Demokratikus Köztársaság Eljárás töltőanyag előállítására í A találmány tárgya eljárás töltőanyagok előállítására. A töltőanyagokat, mint a név is mutatja, általában kötőanyaggal összekötött nagyobb szilárd, kompakt testek közötti üregek kitöltésére 5 használják, egyrészt a kötés szilárdságának növelése, másrészt a szükséges kötőanyagmennyiség csökkentése érdekében. Használják azonban ezeket adott feltételek mellett megkeményedő folyékony anyagok sza- 10 porítására is. Ebben az esetben nemcsak az olyan, legtöbbször drága és értékes anyagok, mint például cement, bitumen vagy műanyag megtakarítása a cél, hanem a végtermékek jellemzőinek javítása is. A töltőanyagok különféle 15 kombinációkban alkalmazhatók, nevezetesen 1. szerves kötőanyag — szerves töltőanyag, például faliszt bázisú bakelit, 2. szerves kötőanyag — szervetlen töltőanyag, például csillámpor bázisú aszfalt vagy bakelit, 20 3. szervetlen kötőanyag — szervetlen töltőanyag, például habarcs. A találmány célja szerves kötőanyag — szervetlen töltőanyagkomponens kombinációhoz 25 olyan töltőanyagok előállítása, amelyeknek tu-' lajdonságai az eddig ismert töltőanyagokéihoz viszonyítva jobbak. Ennél a kombinációnál a szervetlen, legtöbbször ásványi részecskék általában csak be vannak ágyazva a kötőanyagba, 30 és á szerves és szervetlen komponensek között csak csekély kötési erő lép fel. A találmány által megoldani kívánt feladat olyan, szerves kötőanyagokhoz affinis töltőanyag előállítása, amelynél egyúttal szervetlen hulladékanyagok is alkalmazhatók. A megoldás alapja az a felismerés, hogy a szerves kötőanyagkomponens és a szervetlen töltőanyag, például kőpor között fellépő, a szilárdság szempontjából mértékadó kötési erő jelentős mértékben megnő, ha a szervetlen anyag olyan réteggel van körülvéve, amely egyrészt szilárdan és gyakorlatilag oldhatatlanul kötődik a részecske felületéhez, másrészt a szerves kötőanyaggal lehetőleg közeli vegyi rokonságban van. Ennek a követelménynek a legjobban az úgynevezett karboidok tesznek eleget. Ezek bizonyos értelemben nagymolekulájú aromás szénhidrogének, amelyek abban különböznek a bitumentől, hogy hidrogéntartalmuk lényegesen kisebb, aromaticitásuk nagyobb és széntetrakloridban nem oldódnak. A találmány szerinti eljárással különféle módokon állíthatók elő karboidizált töltőanyagok. Mindenekelőtt az alapanyagok széles körben variálhatók. Szervetlen komponensként minden olyan anyag alkalmazható, amelynek szemcsenagysága- illetve az a mérettartomány amelybe a szemcsék méretük alapján tartoznak (Körnungsband) — és szilárdsága a mindenkori töltőanyaggal szemben támasztott követelmények-166139