166012. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eletron-emittáló földalkáli vegyületek magfémen történő tapadását elősegítő báriummetaborát előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973. V. 31. (SI-1321) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1974. VII. 27. Megjelent: 1976. IV. 30. 166012 Nemzetközi osztályozás: C 01 f 11/00, H 01 j 1/14 Simonfalvi László vegyésztechnikus, Sütő Nagy László üzemmérnök, Zöldi Miklós vegyészmérnök, Budapest Eljárás elektron emittáló földalkáli vegyületek magfémen történő tapadását elősegítő báriummetaborát előállítására 1 A bejelentés tárgya eljárás elektron emittáló földalkáli vegyületek magfémen történő tapadását elősegítő, gyakorlatilag vízoldhatatlan bárium-bór vegyület (idegen kémiai szennyeződést tartalmazó báriummetaborát) előállítására. 5 Az elektroncsövek katódjának gyártásánál alapvető követelmény az emittáló réteg jó tapadása. Az elektroncsövek működése közben a katódot számos olyan hatás éri, mely az emissziós réteg fellazulását, leválását eredményezheti. A magfém és az 10 emissziós réteg hőtágulási együtthatója eltérő, mely az ismételt és nagyfokú hőingadozások következtében okozhat fellazulást. A katód ún. bombázása létrejöhet a katódra visszatérő elektronok vagy ionizált gázrészecskék által. A katód és az anód 15 között levő nagyfeszültség hatására a földalkáli részecskék leválása ún. szikrázási jelenséget okoz, mely az elektroncső tönkremenését eredményezi. A probléma megoldására számos lehetőség kínálkozik. Egyik megoldás a földalkálikarbonátok- 20 nak a katódfémre széndioxid áramban történő rázsugorítása. A báriumkarbonát 1360C°-on bomlik le teljesen. Ezen a hőmérsékleten azonban már a katód fém, a nikkel hordozó is jelentősen károsodik. Más megoldás szerint a báriumkarbonát 25 helyett a szivattyúzás körülményei között megolvadó bárium-stroncium, ill. bárium-stroncium-calcium vegyületkeveréket használnak. így biztosítható, hogy a karbonátok bomlása oxidokká, alacsonyabb hőmérsékleten zajlik le. Az eredmény 30 azonban még így sem kielégítő. Jobb eredmény érhető el úgy, hogy a földalkálikarbonátokhoz olyan adalék anyagokat adnak, melyek azok olvadáspontját jelentősen csökkentik és így a jó ráolvadást biztosítják. E célra a bór-vegyületek alkalmasak. A bórt célszerűen báriumborát formájában viszik be az elektronemittáló földalkáli keverékbe. Ilyen megoldást ismertet a 42 918 sz. NDK szabadalmi leírás is, mely ugyancsak a nagyfeszültségű elektroncsövek emissziós pasztáiban báriumborátot alkalmaz. Bór tartalmú oxidkatódok alkalmazása elsősorban impulzus üzemi csöveknél ismert és szokásos. Tapasztalat szerint a bór tartalom javítja a katód impulzus üzemi- és rontja a nem impulzus üzemi sajátosságait. A bór bevitele leginkább báriummetaborát formájában történik. Báriummetaborát a kereskedelemben nem kapható, ezért a felhasználó cégek maguk szokták előállítani. Ezen vegyületek közös hátránya, hogy nehezen tárolhatók, instabilok a földalkálikarbonátok bomlása alatti hőmérsékleten megolvadnak és így akadályozzák a karbonátok oxiddá alakulását. Nagy vízoldhatóságuk révén nem alkalmazhatók a hazai csőgyártás technológiájánál, ahol a nagytisztaságú szerelés helyett a kész szerelvényeket 70C°-on vízzel mossák, amikor a metaborát jelentős része kioldódik. Hazai gyártástechnológiai tapasztalatok szerint a fenti 42 918 sz. NDK szabadalmi leírás szerint előállított bárium-metaborát alkalmazásánál jelentős 166012