165830. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szénhidrogének krakkolására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI I HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. XII. 22. (MI-470) Japáni elsőbbsége: 1970. XII. 29. (128 035/70) Közzététel napja: 1974. VI. 28. Megjelent: 1976. VII. 31. 165830 Nemzetközi osztályozás: C 10 g 9/20 Feltalálók: SATO Takehiko mérnök, Yokkaichi, Mie-ken, ONISHI Yuji mérnök, Yokkaichi, Mie-ken, OMORI Toshiji mérnök, Kobe, Hyogo-ken, ABE Yoshihito mérnök, Kobe, Hyogp-ken, SUEHIRO Kazuyasu mérnök, Kobe, Hyogo-ken, Japán Tulajdonos: Mitsubishi Jukogyo Kabushiki Kaisha cég, Tokió, Mitsubishi Petrochemical Company Limited cég, Tokió, Japán Berendezés szénhidrogének krakkolására 1 A találmány tárgya berendezés szénhidrogének krakkolására. Etilénnek, propilénnek és más értékes olefineknek külső fűtésű csöves krakkoló kemencében és sokcsöves közvetett gázhűtőben való előállítására irányuló 5 termikus szénhidrogén krakkolás során a gyakorlatban rendszerint 2-6 szénhidrogén hevítő csövet (más néven termikus reaktorcsövet) egy nagyobb átmérőjű csőbe egyesítenek, és az utóbbit a hűtő egyetlen bevezető csövéhez csatlakoztatják a krakkgázoknak a 10 hűtőbe való bevezetésére. Erre az elrendezésre azért van szükség, mert az egyes hevítő csövek anyagfeldolgozási teljesítőképessége korlátozott, viszont egyetlen hűtő alkalmas egyidejűleg több hevítő csőből bevezetett anyagáram hűtésére. 15 A csatolt 1. ábrán példaként bemutatunk egy hagyományos elrendezést, amelyben a bevezetett gázok hőbontása krakkgázok előállítása céljából az A hevítőben (krakk-kemencében) elhelyezett B! és B2 hevítőcsövekben történik. A krakkgázáramok a fordí- 20 tott Y alakú C összekötő csőben egyetlen árammá egyesülnek, és az az egyesített áram a D bevezetőcsövön keresztül lép be az E hűtő belépési F gázkamrájába. A belépési F gázkamrából a krakkgázáram több G hűtőcsőbe ágazik el, amelyekben a gázokat hűtőkö- 25 zeggel, például vízzel, gyorsan lehűtik. A hagyományos eljárásban eddig használt hűtő belépőcsöve és belépési gázkamrája úgy van szerkesztve, mint ahogy az 1. ábrán is látható, hogy a D bevezetőcső kör keresztmetszetű egyenes cső, a belé- 30 pési F gázkamra pedig szabályos forgási ellipszoid vagy kúp alakban kiképzett egyszerű axiálisan szimmetrikus tér. A leírt elrendezés változataként a 2.(1) ábrán bemutatott függőleges típus szerepelhet, amelyben a Ht és H 2 csövek általában tölcsér alakúak, furatuk fokozatosan növekszik a belépési végük felé, és a Bt és B 2 hevítőcsövek kilépési végeihez csatlakoznak, amelyek viszont egy kétágú, fordított Y alakú C összekötőcsőben egyesülnek. A másik változat a 2.(11) ábrán bemutatott vízszintes típus, amely a vízszintes A hevítőben elhelyezett három belépőcsonkkal ellátott C összekötőcsövet tartalmazza. Olefinek előállítására a fent leírt hagyományos szerkezetű készülékeknek a következő hátrányaik vannak. A gázáram nyomásesése a C összekötőcsőben és a készülék belső nyomása olyan nagy, hogy az olefinek hozama kicsi. A gáz hosszú tartózkodása a C összekötőcsőben, a belépési F gázkamrában stb. túlkrakkolódást eredményez, és ezzel csökkenti a céltermék olefinek hozamát. A C összekötőcsőben uralkodó áramlási viszonyok és termikus körülmények okozta kokszosodás idővel egyre fokozódik, és végül lehetetlenné teszi a készülék zavarmentes működését. Minthogy a C összekötőcső szerkezete bonyolult, és a cső nagy méretű, termikus és mechanikus ellenállóképessége elégtelen. A belépési F gázkamrába jutó szilárd kokszszemcsék nem a kamra fenekén gyűlnek össze, hanem a G hűtőcsövek belépésénél a belső falra rakódnak le, és így eltömik a csöveket. 165830 1
