165711. lajstromszámú szabadalom • Eljárás építészeti és mérnöki alkotások utólagos szigetelésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1972. XII. 16. (MA-2433) Közzététel napja: 1974. IV. 27. Megjelent: 1976. VII. 31. 165711 Nemzetközi osztályozás: E 04 b 1/62 Feltalálók: ZÁDOR Mihály oki. építészmérnök, műegyetemi docens 33% SZÉKELY Tamás oki. vegyész, tud. főmunkatárs 22% LENGYEL Béla oki. vegyészmérnök, egyetemi tanár 12% CZERNY Győző oki. vegyészmérnök, oszt. vezetőh. 26,5% MEDGYESI Iván oki. vegyész, irodavezető 16,5% Budapest Tnlajdonos: Magyar Tudományos Akadémia Központi Hivatala Budapest Eljárás építészeti és mérnöki alkotások utólagos szigetelésére Az épületek nedvesség elleni védelmére régóta nagyszámú szigetelési eljárás vált ugyan ismeretessé, mégis gyakori jelenség a szigetelés nélkül készült, vagy rosszul szigetelt falazatok utólagos nedvesedése lakóépületeken, építészeti és mérnöki alkotásokon, ami jelentékeny károsodások forrása lehet. Különösen pótolhatatlan veszteségek keletkezhetnekműemlékek, műemléki falazatok (romok) nedvesség okozta pusztulásából. Nedves falazatok kiszárítására és a további nedvesedós megakadályozására ugyancsak számos eljárást hoztak már javaslatba. Ezek egy része, mint pl. a szakaszos falátvágás, a köpenyfalas légszigetelés, az elektroozmőzisos eljárás részben a falazat jelentős megbolygatásával jár, részben kevéssé hatékony ós megbízható, valamint költséges is. Újabban olyan eljárások terjedtek el a falazatok nedvességtartalmának csökkentésére és a felszívódó víz távoltartására, melyek kémiai hatóanyagok alkalmazásán alapulnak. E vegyszeres eljárások közös jellemzője, hogy a vegyszert oldat, emulzió vagy szuszpenzió alakjában valamilyen módon a falazatba injektálják. Az alkalmazott — önmagában ismert — technológia abból áll, hogy megadott rendszer szerint lyukakat fúrnak a falazatba, ós ezekbe töltik be a szigetelésre szánt anyagot (Bohrlochverfahren, lyukfúrásos eljárás). Hatóanyagként számos, szervetlen és szerves anyagrendszert javasoltak már. A szervetlenek közül megemlítjük a különféle cementhabarcs-kom-10 15 20 25 30 pozíciókat (pl. IPA kiszárító eljárás, Baumeister 1962. X. sz.), az alkáli-szilikátokat, illetve preparált vízüvegkészítményeket (pl. Bagrat ISO—110), a nátrium-aluminátot (Badea eljárás, Bul. Techn. Inform. 1982, 29), a szerves csoportból a fémszappanokat, jól gélesedő fehérjéket, esetleg anorganikumokkal, mint cementhabarccsal keverve (L'information du Batiment 18, 65, 1968.). Ez anyagok úgy hatnak, hogy a falazat szövetében többékevésbé szétterjedve a kapillárisokat, pórusokat eltömik. Az eltömődés mértékében válik akadályozottá a nedvesség felszivárgása és ezzel a fal további nedvesedése. Ismeretes továbbá, hogy száraz falfelületek, építő elemek külső nedvesség elleni védelmére szilikonokat lehet alkalmazni, melyek hatásukat hidrofobizáló tulajdonságuknál fogva fejtik ki. Ilyen eljárást ismertet a 153.545 sz. magyar szabadalmi leírás, amely egy különleges összetételű szilikongyanta benzines oldatának felvitelét javasolta a védendő falfelületre. Az eddig ismert eljárások javítására irányuló kísérleteink során arra jutottunk, hogy igen jó eredményt lehet elérni, ha olyan szigetelő folyadékot használunk, amely a pórusok csökkentésére alkalmas és a hidrofób hatást keltő adalékot együttesen, homogén fázisba tartalmazza. Azt találtuk, hogy e feltételeknek olyan anyagkombináció tesz eleget, melynek komponensei: alkohol, kovasav-etilát (TESz) és polialkoxi-polidi-165711 1