165516. lajstromszámú szabadalom • Bevonatos állványtárcsa elektroncsövekhez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. IX. 17. (EE—-1952) Közzététel napja: 1974. IV. 27. Megjelent: 1975. XII. 31. 165516 Nemzetközi osztályozás: H 01 j 5/50, 19/66 Feltalálók: Czeiler András mérnök, 8/30 részben, Király Endre mérnök, 8/30 részben, Zöldi Miklós mérnök, 8/30 részben, Pál Pál mérnök, 3/30 részben, Vasváry Emil mérnök, 3/30 részben, Budapest Tulajdonos: Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Bevonatos állványtárcsa elektroncsövekhez A találmány tárgya sajátos bevonatrendszerrel ellátott üvegtárcsa elektroncsövekben való felhasználásra. A bevonatrendszerre jellemző a fluorid-ionnal együtt a felületre vitt AI2O3 tartalom, ül. a kialakított rétegvastagság. Találmányunk műszaki hátterét azon nehézségek áthidalására irányuló törekvésünk képezte, amivel az elektroncsövek egyik gyakori hibáját akartuk kiküszöbölni. Mint ismeretes vákuumtechnikai eszközök, különösen vevőerősítő elektroncsövek gyártásánál és az üzemeltetés folyamán elkerülhetetlen, hogy a katódból és egyéb elektródákból párolgás útján, esetleg katódporlasztás révén fémrétegek az üveg felületére ne kerüljenek, különösen veszélyes ez, ha a verődék az állványtárcsára jut és ott a bevezetők közt átvezetést hoz létre. Ez az átvezetés különösen nagy erősítésű csöveknél és nagy rácslevezető ellenállások esetén az úgynevezett megfogást hozhatja létre és ez a cső tönkremeneteléhez vezet. Ha a folyamat nem is fejlődik ki katasztrofális meghibásodássá az erősítő cső funkciók szerinti működését zavarhatja, valamint egyes típusok bugása is ezzel hozható kapcsolatba. A jelenség kiküszöbölésére az üvegfelület feldurvítását homokolással, illetve szigetelő masszának felkenését, vagy felszórását alkalmazzák, nagyon indokolt eset-10 15 20 25 30 ben a kényesebb csőtípusoknál. A módszer széleskörű alkalmazása, kiterjesztése annak munkaigényes és drága volta miatt az elektroncsövek nagy részénél nem lehetséges. Találmányunk szerint az említett nehézséget olyképpen küszöböljük ki, hogy az elektroncsövek állványait összeszerelés előtt 2 ju-néH kisebb szemcsenagyságú Al2

03-imal bevonjuk. Előnyösnek a 4—12 fi-os vastagságot találtuk, de ez a tárcsától függően változhat. Azt találtuk, hogy az ilyen módon bevont állványokon összefüggő és káros hatású fémverődék nem tud kialakulni. Az elmondottakat, az alkalmazott technológiát további részleteiben bemutatjuk és meghatározzuk a következő példával. Elektroncsövek állványainak üvegfelületét durvítjuk oly módon, hogy az állványokat olyan szuszpenzióba mártjuk, amely 6—10% hidrogénfluoridot, 40—60% ammóndumbifluoridot, 25— 30% vizet és 15—25% alumíniumoxidot tartalmaz, mely utóbbinak szemcsenagysága kisebb mint 2 fi. Az elegyet 50—80 C°-ra melegítjük, majd a bevonandó állványokat fél-egy perc időtartamra az elegybe mártjuk. Az így bevont állványokat desztillált vízzel, ion-cseréit vízzel, savmentesre (— F'-ion —) mossuk és megszárítjuk. A megszárított réteg vastagsága 4—12 ju közt van. 165516